Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hviezdoslav, Pavol Országh: Véres szonettek (VII.) (Krvavé sonety (VII.) Magyar nyelven)

Hviezdoslav, Pavol Országh portréja

Krvavé sonety (VII.) (Szlovák)

Kto zapríčinil tento úpadok,
zosurovenie, zdivočenie mravov?
Čo ľudstvo zviedlo s ducha veličavou[14]
vbŕsť do bahna? Ký upír to a mlok,

z pŕs sajúci mu i dnes žitia mok,
krvožíznivec s večnou záhou žhavou?
Ech, sebectvo! to! — a niet nad ohavou
tou zvíťaziť, vojsk, rekov po dnešok.

Hej, ono krivdí, hnetie, zdiera, týra
svevoľne, kde len stihne, slabšieho;
hoc zem je pre všetkých dosť šírošíra,
chce, aby strela sa len pre neho;
ba končiny si svojí všehomíra,
kams’ v prázdeň vytískajúc iného —

                    *

To oná panovačnosť nadutá,
čo pancier odela a číha v zbroji;
čo na obzore ako mračno stojí,
žlč v okáľoch a hrozbu pohnutia;

nad zemou visí ako pokuta,
opätok drzý držiac na pokoji;
tá, dušiaca sa spupne, že sa bojí
len Boha!… Ale zato nehúta,

nerozvažuje veľa vo svedomí
o prísnom v desatoru: ,Nezabi!‘
lež smelo blesky mece, húka hromy;
sťa jahnence ľud ženie pochabý
na bitúnok —; svet šatí do pohromy,
obúva do spáleníšť pahraby…

                    *



14s ducha veličavou — s majestátom ducha



FeltöltőRépás Norbert
KiadóEurópa Könyvkiadó-Tatran Kiadó (Budapest-Bratislava)
Az idézet forrásaPavol Országh Hviezdoslav / Véres szonettek, Krvavé sonety
Könyvoldal (tól–ig)30+32
Megjelenés ideje

Véres szonettek (VII.) (Magyar)

Mi okozta az erkölcsök veszett
elvadulását? Félre mi vezette
az emberfajt, hogy lápba fojtsa lelke
fényességét? Milyen vámpír esett

keblének és szívja az életet
belőle örök vérszomjban remegve?
Az önzés az! - s nem aratott felette
győzelmet még se hős, se hadsereg.

Igen, ez gyötri, nyúzza és agyalja
a gyöngébbet, ahol csak teheti;
s bár mindünknek elég hely volna rajta,
mások elől a földet elveszi,
sőt, a kozmoszt is magának akarja,
mindenki mást az űrbe lökve ki...

                    *

A féktelen uralomvágy ez itt,
páncélosán, fegyverben lopakodva;
a látóhatárt felhőként bevonja,
düh s epe futja el a szemeit;

átokként fölöttünk leselkedik,
durva sarkával a békét tiporja,
és: Nem fél, csak az Istentől - rikoltja
nagy kevélyen... De nem eszmélkedik,

s a tízparancsolatbeli Ne ölj !-re
nem sokat ad, villámot szór s dühödt
mennykövet, s nyájként tolongnak előtte
a gáládul vágóhídra lökött
népek. Csapásból szab ruhát a földre,
s tűzvészek parazsából húz cipőt...

                    *



FeltöltőRépás Norbert
KiadóEurópa Könyvkiadó-Tatran Kiadó (Budapest-Bratislava)
Az idézet forrásaPavol Országh Hviezdoslav / Véres szonettek, Krvavé sonety
Könyvoldal (tól–ig)31+33
Megjelenés ideje

minimap