Krvavé sonety (VIII.) (Szlovák)
I hučí válka — Ako krútňava sa vrtí, gúľa-váľa, rozohnaná, plutvami trepe jakby leviatana[15] a v bezdný hrtan s chvatom strháva,
požiera, nenásytná, hltavá, tak ľudské životy, jak ľudské mania, vždy tlamu dokorán ni sitna brána, a trosky sú, čo na breh vydáva…
Púšť roztiahla sa vypasenou zmijou, kde kvitli mestá jak kry ružové; vzdor, nárek, kliatba divou harmóniou preletá nad ňou pozdĺž, krížove… — Pred spravodlivou kto raz históriou, kto pred Bohom to všetko zodpovie!?
*
Včuľ po mraku vše zvolá podstena, čo doma zbudli, všetkých dohromady. Prah ňaňo zaujal, kmeť vetchej vlády; u nôh mu čupí žena, starena,
sťa kvočka, kol vnúčat pnúc ramená: a každé zosŕka, jak k hviezdam hľadí — V kuchynke nevesta; priam sprace riady a prisadne k nim, muka zrosená.
Len dcéra umkla v sad, i s inou strelou v srdiečku, neboliacou ostatných: veď s bratom tiahol on tiež s mysľou smelou do kosby, krv kde rosou, riasou vzdych… Kto odpovie i za tých trpiteľov? ich strasti, slzy, snáď i straty ich?
*
15leviatan — v židovskom bájosloví morská obluda
Feltöltő | Répás Norbert |
Kiadó | Európa Könyvkiadó-Tatran Kiadó (Budapest-Bratislava) |
Az idézet forrása | Pavol Országh Hviezdoslav / Véres szonettek, Krvavé sonety |
Könyvoldal (tól–ig) | 34+36 |
Megjelenés ideje | 1978 |
|
|
Véres szonettek (VIII.) (Magyar)
S zúg a háború - görög, kavarog, örvénylik; szörny uszonyát egyre rázza leviátánként, s kapkodja magába feneketlen nagy torkával a sok
ember-életet és vagyont, ahogy telhetetlenül zabái; a pofája mindig, mint a pokol kapuja, tárva, s csak a salak az, amit partra dob.
Hever a puszta kövér viperája, ahol városok rózsabokra nőtt, fölötte a dac, a szitok s jaj árja irtózatos összhangban hömpölyög... - Kit ér ezért a történelem átka? Ki felel ezért az Isten előtt?
*
Kik honn maradtak, minden esteien az eresz alatt verődnek csoportba. A küszöbön a reszketeg apóka, s lábánál, mint kotlós, anyó pihen,
unokáit öleli csendesen, s szepegve föl-fölnéz a csillagokra. A konyhán az edényt tisztára mossa, s ő is kijön - harmatos kín: a meny;
míg szíve titkos nyilával a lányka kedvese után sír a kert alatt: bátyjával együtt ment az aratásba, hol sóhaj-ffi leng s vér-harmat szakad. - Ki felel azért, ami őket bántja? Bánatuk, könnyük, s tán gyászuk miatt?
*
Feltöltő | Répás Norbert |
Kiadó | Európa Könyvkiadó-Tatran Kiadó (Budapest-Bratislava) |
Az idézet forrása | Pavol Országh Hviezdoslav / Véres szonettek, Krvavé sonety |
Könyvoldal (tól–ig) | 35+37 |
Megjelenés ideje | 1978 |
|
|