Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hviezdoslav, Pavol Országh: S nem lesz több elnyomott (Tak, herolde ty svitajúcich časov Magyar nyelven)

Hviezdoslav, Pavol Országh portréja

Vissza a fordító lapjára

Tak, herolde ty svitajúcich časov (Szlovák)

„Ezer zsibbadt vágyból miért nem lesz
végül egy erős akarat?
hiszen magyar, oláh, szláv bánat
mindigre egy bánat marad.“
Ady1


Tak, herolde2 ty svitajúcich časov:
  nám v jednu vôľu načim túžby zliať,
po článkoch ochabnuté osamelých;
keď žialime dnes kviľbou jednohlasou:
by zajtra, dá-li Boh a šťastie smelých,
  sme rovnako sa mohli radovať.

  Bo, áno, dlhý žiaľ náš totožný je,
  mien rôznych len ten istý zármutok.
I keď nám okovy jak prsia zviera,
keď ako žarnov zohýna nám šije:
či sútrpných táž’ nemá spojiť viera
  sťa cirkev týchže spasných pohnútok?

Trpíme krivdou všetci, nyjúc všetci
  dňu vykúpenia zreme v ústrety,
od vekov v úval zatlačené plemä.
Nuž, spolčme už raz vôľu v spolnej veci,
vyrknime: ďalej strádať nebudeme…
  Nie: väčšino, skrič, biedy obre ty!

My základom sme, budova kde stojí,
  nie dlaž, jak tára panský darmošľap;
drep, peno!… sme prúd, loď čo plaví čule,
prúd v krvi hen, tu prejavený v znoji;
a včely sme, čo neleňošia v úle…
  nos, trúde, med tiež! ak nie, hladom skap!

Sme uhly stavby, dychtivej vzrásť k nebu,
  korábu vlny smerom v Kolchidu;3
snáh ramená sme v neustálom ruchu: —
kde za to nám mzda, prípust k výhod chlebu,
česť ľudská, srdcu rozkoš, svetlo duchu…?
  Tie chceme! voláme… kým neprídu.

A toto slovo bez hnevu, no rázne,
  bo života zvon, strasie hradbami
hrdzavej pýchy, sebectva a mamu;
im v duše zhučí hromom pôstnej kázne…
Vstať musí svedomie! vzísť z mračien rámu
  spravodlivosti slnce nad nami!

A nebude viac „potlačených, zbitých“,
  zmier bratský zvelí; s právom jednostaj
si pôjde povinnosť; vždy koľkí v práci,
od stola zásluh toľko vstane sýtych;
a rodné reči kol sťa spevní vtáci
  sprevádzať budú tvorčí vlasti máj…



1„Ezer zsibbadt vágyból miért nem lesz végül egy erős akarat? hiszen magyar, oláh, szláv bánat mindigre egy bánat marad.“ — „Z tisícich žravých túh sa prečo neskúva vôľa jediná? Veď Maďar, Rumun, Slovan v žiali jedno sú, jedna rodina“. (Preložil Ján Smrek). Presnejšie: zsibbadt-meravých a ďalej: Prečože sa nakoniec nestane z tisícich túh jedna mocná vôľa? veď maďarský, rumunský a slovanský žiaľ je vlastne ten istý. Tieto slová napísal maďarský básnik Endre Ady (1877 — 1919) v básni „Pieseň maďarského jakobína“.

2herold — hlásateľ, zvestovateľ

3korábu vlny smerom v Kolchidu — Kolchis bola krajina na východnom pobreží Čierneho mora, v staroveku obájená povesťou o gréckych hrdinoch Argonautoch, ktorí sa ta plavili za zlatým rúnom; tu Kolchida znamená vôbec krajinu šťastia



FeltöltőRépás Norbert
KiadóZlatý fond denníka SME / zlatyfond.sme.sk
Az idézet forrásaDielo digitalizoval(i) Michal Garaj, Peter Kovalič, Bohumil Kosa, Jozef Vrábeľ, Viera Studeničová, Mária Kunecová, Martina Jaroščáková, Andrea Kvasnicová, Erik Bartoš, Dušan Kroliak, Eva Štibranýová, Slavomír Kancian. / CCA-NonCommercial

S nem lesz több elnyomott (Magyar)

„Z tisícich žravých túh sa prečo
neskúva vôľa jediná?
Veď Maďar, Rumun, Slovan v žiali
jedno sú, jedna rodina“
Ján Smrek[1]


Igen, te virradó idők heroldja:
  egy akarattá forrjon hát a vágy,
s akik törötten, elhagyatva sírunk,
s akiknek fáj a fáradt, néma sors ma,
a jószerencse s isten adja írunk,
  s a bátrak előtt hulljon le a gát.

  Igen, igen, mindigre egy bánat,
  nevet cserél a bú, de megmarad.
De bárhogy húz a kín kolonca itt benn,
s görbül mint a malomkő a hátad,
nem kell-e összeforrnunk tiszta hitben,
  mint egyházban a hívő és a pap?

Hisz mindnyájunkat kínoz itt a gazság
  s lessük, jón-é a megváltás, a más?
A mélybe nyomták gőgös századévek,
ügyünk közös, hát jöjjön az igazság;
Mondjuk ki: nem kell ez a koldus-élet...
  Támadj fel: többség, éhes óriás!

Alapkő vagyunk, rajtunk áll az ország,
  bár mást fecseg az úri rongy here;
tenger vagyunk s a tenger gyors hajója,
verünk bugyog, verejték lepi orcánk,
s méhek vagyunk, a kas munkálkodója...
  Hordd csak a terhet, vagy pusztulj bele!

Alap vagyunk, s a ház fenn nőni vágyik–
  és hab vagyunk a rengő tengeren;
vagyunk az izmok őrök lendülése:
de hol a bér, melyre a munka vár itt,
kenyér, becsület, öröm drága fénye? ...
  Míg el nem jön, mi hívjuk szüntelen.

Halk ez a szó, de életünk harangja,
  és kristályos-keményen beletép
önző csalásba, rozsdőlt büszkeségbe,
s böjti beszédként záporoz le hangja.
Lelkiismeret, riadj te is végre,
  s lépd bátran át a felhők keretét!

S nem lesz tóbb elnyomott s megvert - a bátor
  testvéri béke új parancsot ád;
jog s kötelesség egy lesz; aki munkál,
jóllakva kél az érdem asztalától;
és anyánk nyelvén friss madárdalunk száll;
  zengve a dolgos haza májusát...



[1] Ady versét a "Magyar jakobinus dala"-t Ján Smrek (1898-1982), szlovák költő, író, szerkesztő, rovatvezető, lapkiadó és a kulturális élet szervezője fordította szlovákra. 1948 után versfordítással is foglalkozott, Villon és Puskin mellett többek között Ady Endre, József Attila és Petőfi Sándor több versét ültette át szlovákra. Ady eszmeiségének, történelemszemléletének jellegzetes vonása, hogy a magyarság sorsát nemcsak önmagában képes látni: észleli és hangsúlyozza a Monarchia népeinek sorsazonosságát és összefogásuk szükségességét („Hiszen magyar, oláh, szláv bánat / Mindigre egy bánat marad.”; „Dunának, Oltnak egy a hangja,”; „Mikor fogunk már összefogni... Magyarok és nem magyarok?”), a térbeli távlatosságot kiegészíti az időbeli távlat („...gyalázatunk, keservünk / Már ezer év óta rokon”). A költemény túlmutat a magyarság, a korabeli Magyarország állapotainak „szemléltetésén”. A közép-európai népek összefogását szorgalmazva a forradalom eljövetelét vizionálja, és több vonásában emlékeztet Petőfi forradalom előtti verseire (A nép nevében, Dicsőséges nagyurak).



FeltöltőRépás Norbert
KiadóKozmosz Könyvek (Budapest)
Az idézet forrásaCseresznyevirágok balladája, Szlovák költők antológiája
Könyvoldal (tól–ig)103-104
Megjelenés ideje

minimap