Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hviezdoslav, Pavol Országh: Ó, len raz ešte

Hviezdoslav, Pavol Országh portréja

Ó, len raz ešte (Szlovák)

Ó, len raz ešte nádejami
    tak zbujnieť ako žitné pole
    o Jure! — zeleň chochol samý —
    i trebárs budú sebaklamy,
    len prázdne cievky, steblá holé,
vňať so sĺz rosou nových ponosov:
    raz ešte porásť v mysli nimi,
svet úponkami oviť túžobnými!
      a potom — ľahnúť pod kosou…

    Ó,len raz ešte potiecť citom
    od srdca, ako horský prameň,
    keď v záchvate zvrúc mohovitom,
    z pŕs brala tryskne! — i bárs pritom
    púšť nájde v ceste, štrk a kameň,
a v piesočine hluchej skončí púť:
    raz ešte vyraziť ním splna,
svet sprenikať sťa bodrá mlunná vlna!
      a potom — v bezdno zapadnúť…

    Ó, len raz ešte do žerava
    sa duchom zažať, ako zore,
    v ichž plameňoch noc dokonáva
    tak rada! — čo hneď opŕchavá
    to žiara tiež, jak ruže, ktoré
ruch víchrice z kra zduril v úteky:
    raz v premenení zjasnieť pravom,
svet priodieť vtom slávy zlatohlavom!
      a potom — zhasnúť naveky…

    — Ach, biedne, trápne živorenie,
    byť ako prieloh zanechaný,
    mať srdce, čo už srdcom nenie,
    a duše nebo zachmúrené
    od vzchodu po západu brány:
strach! tlejúc, nemrieť — žiť, tak živoriac…
    Ó, len raz ešte z tohto stavu
na jednu umknúť chvíľku prelietavú!
      a potom — nedbám, nikdy viac —



FeltöltőRépás Norbert
KiadóZlatý fond denníka SME / zlatyfond.sme.sk
Az idézet forrásaDielo digitalizoval(i) Michal Garaj, Viera Studeničová, Silvia Harcsová, Nina Dvorská, Erik Bartoš, Ida Paulovičová, Slavomír Danko. / CCA-NonCommercial-NoDerivs 2.5 License

Csak mégegyszer (Magyar)

Csak mégegyszer - élni, mint jó föld,
    mint rozsmező a Szent-György napkor,
    mikor minden mező csuromzöld,
    s bár az öncsalás alápörzsölt:
    az üres szárak, töppedt vackot
új kínok könnyével öntőzve meg -
    csak még egyszerre velük nőni,
vágyó kaccsal világ zöldjét szőni - -
    s aztán: a kasza ölt? ölelt?

    Csak mégegyszer: hadd érzem újra
    szívemet, azt a meleg forrást,
    mikor a roppant erők súlya
    kitör a sziklán - felzúdulva
    kavics, kő, kvarc iramlik folyvást,
s a végútja is homokba rekedt,
    csak mégegyszer: vele kitörni, érte
zúgni, érte tündökölni - -s aztán:
    ne bánd, hogy mélyre tett...

    Csak mégegyszer izzék pirosra
    a lélek, mint az alkonyatfény,
    amikor lángol rost a rostra
    boldogan (bár csitulni gyors ma),
    mégis, mint rózsa, mikor nagy szél
űzi védekezni a lágy bokort;
    még egyszer: igazságra bátran,
és a dicsőséggel glóriában - -
    s aztán: hunyni, mint letiport...

    De milyen nyomorult ajánlás:
    maradni, mint szik, puszta parlag;
    a szíved nem szív már, csak fájás,
    vagy téged űz és büszkén szán más:
    mind a négy égtájról lekapnak.
Az ötödik álommá vált, köddé...
    Előre! Bátran! Csak mégegyszer
Szedjen össze téboly, kín vagy vegyszer -
    s aztán: nem baj, soha többé...



FeltöltőRépás Norbert
KiadóKozmosz Könyvek (Budapest)
Az idézet forrásaCseresznyevirágok balladája, Szlovák költők antológiája
Könyvoldal (tól–ig)107-108
Megjelenés ideje

minimap