Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hviezdoslav, Pavol Országh: Véres szonettek (VI.) (Krvavé sonety (VI.) Magyar nyelven)

Hviezdoslav, Pavol Országh portréja

Krvavé sonety (VI.) (Szlovák)

Ba pošpatil si iba krásnu zem
tú, samozvanče, pošlú z Tvorcu ruky!
Čo vývin na nej, priostril si v muky,
v nástroje zhuby skul jej diadém;

bič zo síl splietol, harmonický snem
jej hlasov schlpil na svár mrchazvuký:
to tvoje vodcovstvo, s bied zápäť pluky;
ľaď! krvou kvapká i jej zôrny lem…

Zíď z trónu! Lev nech napozatým králi,
vrah z hladu len, nie pre slasť z úrazov;
alebo zem nech vlasatica spáli
čo brloh tvoj i s tvojou nákazou,
pre teba, tvor ty v zlobe neskonalý,
ju do zbla vyžhnúc z hviezdnych obrazov!…

                    *

   Ach, srdce moje čo už prenieslo
osudných úderov v tom dlhom žití!
Jak struny prepiate, sa skubli city
v ňom; temer sa mi samo rozčeslo,

i koleno mi ducha pokleslo
zúfaním: tak bol ráz ich presrditý!
Som sýty všetkých útrap, nadmier sýty:
a tu zas kríž ten sveta!… Čerieslo

tak nezakrojí v pôdu v orby spechu,
jak on sa vryl mi rozdierave v hruď;
i včuľ už strmie, predstavujúc viechu,
na ktorej skvie sa lapidárny súd
— stoletiu, pokoleniu na útechu —:
Vzdelanstvo — cha-cha-cha! — jak ľudožrút!…

                    *



FeltöltőRépás Norbert
KiadóEurópa Könyvkiadó-Tatran Kiadó (Budapest-Bratislava)
Az idézet forrásaPavol Országh Hviezdoslav / Véres szonettek, Krvavé sonety
Könyvoldal (tól–ig)26+28
Megjelenés ideje

Véres szonettek (VI.) (Magyar)

Csúffá gyaláztad, bitorló, a szép,
gyönyörűséges istenadta földet!
Fejlődését fájdalommá gyötörted;
romlás eszköze lett fején az ék;

erejéből korbácsot fonva még
összhangját is cívódó zajra törted;
vezér, nyomor-ezred vonul mögötted;
nézd, vértől csepeg szélein az ég!

Szállj le a trónról! Inkább az oroszlán
legyen urunk: az éhen öl, ha öl,
nem gyönyörből - vagy tán a föld omoltán
ragályos barlangod égesse föl
vad üstökös, temiattad, te ocsmány,
míg csillaga pernyeként összedől!

                    *

Ó, hosszúra nyúlt életem alatt
már annyi sorscsapást megért a lelkem!
Mint megfeszült húr, rángtak a szivemben
az érzések, hogy szinte meghasadt,

s térdem megroggyant kétségem miatt,
oly vakmerőn csaptak magasra bennem.
Beteltem a szenvedéssel, beteltem:
s ím, újra e világ-keresztje! - Vad

szántásban eke nem tép úgy talajba,
ahogy ez sebzőn keblembe hatott.
Most is ott mered, cégérét mutatva,
s kőbe vésett ítéletként ragyog
a nemzedék s kor vigaszára rajta:
Művelt emberek... Hah! - emberfalók!

                    *



FeltöltőRépás Norbert
KiadóEurópa Könyvkiadó-Tatran Kiadó (Budapest-Bratislava)
Az idézet forrásaPavol Országh Hviezdoslav / Véres szonettek, Krvavé sonety
Könyvoldal (tól–ig)27+29
Megjelenés ideje

minimap