Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hviezdoslav, Pavol Országh: Krvavé sonety (VIII.)

Hviezdoslav, Pavol Országh portréja

Krvavé sonety (VIII.) (Szlovák)

I hučí válka — Ako krútňava
sa vrtí, gúľa-váľa, rozohnaná,
plutvami trepe jakby leviatana[15]
a v bezdný hrtan s chvatom strháva,

požiera, nenásytná, hltavá,
tak ľudské životy, jak ľudské mania,
vždy tlamu dokorán ni sitna brána,
a trosky sú, čo na breh vydáva…

Púšť roztiahla sa vypasenou zmijou,
kde kvitli mestá jak kry ružové;
vzdor, nárek, kliatba divou harmóniou
preletá nad ňou pozdĺž, krížove…
— Pred spravodlivou kto raz históriou,
kto pred Bohom to všetko zodpovie!?

                    *

Včuľ po mraku vše zvolá podstena,
čo doma zbudli, všetkých dohromady.
Prah ňaňo zaujal, kmeť vetchej vlády;
u nôh mu čupí žena, starena,

sťa kvočka, kol vnúčat pnúc ramená:
a každé zosŕka, jak k hviezdam hľadí —
V kuchynke nevesta; priam sprace riady
a prisadne k nim, muka zrosená.

Len dcéra umkla v sad, i s inou strelou
v srdiečku, neboliacou ostatných:
veď s bratom tiahol on tiež s mysľou smelou
do kosby, krv kde rosou, riasou vzdych…
Kto odpovie i za tých trpiteľov?
ich strasti, slzy, snáď i straty ich?

                    *



15leviatan — v židovskom bájosloví morská obluda



FeltöltőRépás Norbert
KiadóEurópa Könyvkiadó-Tatran Kiadó (Budapest-Bratislava)
Az idézet forrásaPavol Országh Hviezdoslav / Véres szonettek, Krvavé sonety
Könyvoldal (tól–ig)34+36
Megjelenés ideje

Véres szonettek (VIII.) (Magyar)

S zúg a háború - görög, kavarog,
örvénylik; szörny uszonyát egyre rázza
leviátánként, s kapkodja magába
feneketlen nagy torkával a sok

ember-életet és vagyont, ahogy
telhetetlenül zabái; a pofája
mindig, mint a pokol kapuja, tárva,
s csak a salak az, amit partra dob.

Hever a puszta kövér viperája,
ahol városok rózsabokra nőtt,
fölötte a dac, a szitok s jaj árja
irtózatos összhangban hömpölyög...
- Kit ér ezért a történelem átka?
Ki felel ezért az Isten előtt?

                    *

Kik honn maradtak, minden esteien
az eresz alatt verődnek csoportba.
A küszöbön a reszketeg apóka,
s lábánál, mint kotlós, anyó pihen,

unokáit öleli csendesen,
s szepegve föl-fölnéz a csillagokra.
A konyhán az edényt tisztára mossa,
s ő is kijön - harmatos kín: a meny;

míg szíve titkos nyilával a lányka
kedvese után sír a kert alatt:
bátyjával együtt ment az aratásba,
hol sóhaj-ffi leng s vér-harmat szakad.
- Ki felel azért, ami őket bántja?
Bánatuk, könnyük, s tán gyászuk miatt?

                    *



FeltöltőRépás Norbert
KiadóEurópa Könyvkiadó-Tatran Kiadó (Budapest-Bratislava)
Az idézet forrásaPavol Országh Hviezdoslav / Véres szonettek, Krvavé sonety
Könyvoldal (tól–ig)35+37
Megjelenés ideje

minimap