Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hviezdoslav, Pavol Országh: Véres szonettek (XIV.) (Krvavé sonety (XIV.) Magyar nyelven)

Hviezdoslav, Pavol Országh portréja

Krvavé sonety (XIV.) (Szlovák)

Pomiluj, Bože! Bože, pomiluj!…
Ťa kolenačky prosí duša moja
dňom-nocou, žertva muky, nepokoja —
Veď hrozné i len pomyslieť si, juj!

od čoho naveky ho zavaruj! —:
by Slavianstvo len hŕbou bolo hnoja
na cudzie lány, po čom chudá sloja[20]
ich tak mrie, rozďavujúc pysk ni sluj…

Dosť zapadlo ho už tým podlým cieľom,
zúrodniac, sšľachtiac drsné plemeno,
dosť! — zaháj ho, ó, voči urvateľom!
Nie trus je, lež dúm tvojich semeno:
len vzísť mu dať, vzrásť, zrieť… a zlatým čelom
sa nebies tkne… Buď, ó! buď spaseno…

                    *

(Nie, Puškine môj, mysľou vysoký,
ty mýlil si sa,[21] podráždením chorý:
Vraj, musejú sa stlieť-zliať v ruskom mori
tie naše bystré slavian-potoky,

alebo ono — vyschne ráztoky.
Už príroda, viď! sama s tebou sporí:
má osve ich, vždy čerstvé bytia vzory;
no trvá aj ich poťah hlboký…

Ja myslím: duch sa rovná vode, hore
čo parou stúpa, prší návratom;
tak, vzájomstva prúd, teká po priestore,
zhŕdajúc lieňou v bahne stojatom…
Nuž, vyschnúť nemusí ni ducha more,
ni potoky zájsť ducha v mori tom!)

                    *



20sloja — skalná jaskyňa alebo kamenná vrstva v pôde

21Nie, Puškine môj, mysľou vysoký, ty mýlil si sa — Hviezdoslav tu má na mysli slová Alexandra Sergejeviča Puškina, ktoré napísal v básni „Ohováračom Ruska“. Predtým v básni venovanej Zawilińskému vyslovil nesúhlas s Puškinom. (Viď vysvetlivky k Dozvukom.)



FeltöltőRépás Norbert
KiadóEurópa Könyvkiadó-Tatran Kiadó (Budapest-Bratislava)
Az idézet forrásaPavol Országh Hviezdoslav / Véres szonettek, Krvavé sonety
Könyvoldal (tól–ig)58+60
Megjelenés ideje

Véres szonettek (XIV.) (Magyar)

Könyörülj hát, könyörülj, Istenem!
Hozzád könyörög lelkem térden állva,
s éjjel-nappal csak kínja-gondja rágja;
hisz elgondolni is szörnyű nekem,

hogy a szláv nép - óvd ettől kegyesen -
ne legyen más, csak egy halomnyi trágya
idegen földön, mely torkát kitátva,
mint barlangot, már várja éhesen...

Gaz célból elég fia hullt el éppen,
s nemesítette csak a veszteség;
de most már védd orzói ellenében!
A Te álmaid magja, nem szemét -
hadd keljen ki s nőjön, eget had’ érjen
fejével... Légy, ó, légy megváltva, nép!

                    *

(Nem, tévedtél, Puskinom, mintha csak
lelked láza vezetett volna félre:
hogy folyjék az orosz nép tengerébe
valamennyi eleven szláv-patak,

különben a tenger is kiapad.
A természet megcáfol: külön élve
virulnak, friss példák a létezésre,
bár összefüggnek a felszín alatt.

A szellem: akár a víz - úgy lebeg fel,
mint pára, s mint eső, megint lecsap;
az űrben kölcsönösség-ár kereng, mely
megveti a lusta kis tavakat.
- Nos, nem kell, hogy kiszáradjon a tenger,
sem hogy eltűnjék benne a patak.)

                    *



FeltöltőRépás Norbert
KiadóEurópa Könyvkiadó-Tatran Kiadó (Budapest-Bratislava)
Az idézet forrásaPavol Országh Hviezdoslav / Véres szonettek, Krvavé sonety
Könyvoldal (tól–ig)59+61
Megjelenés ideje

minimap