Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hviezdoslav, Pavol Országh: Krvavé sonety (XV.)

Hviezdoslav, Pavol Országh portréja

Krvavé sonety (XV.) (Szlovák)

Cit! — vyčítať mi niet čo svedomiu,
že v tiesni tým mi zvrelo vnútro citom;
som patriota,[22] bárs som Slavian pritom!
Nežiadam zamak krivdy nikomu,

a na vlasť mal bych zhŕňať pohromu?
Lže, kto by tvrdil! — V slavian-duši bytom
dlie dobrota, čo v korci okopitom
sa zdieľa s blížnym z domu do domu…

I Slovák objíma zem rodnú s všetkou
ľúbosťou; oltárom mu Tatry štít;
sťa pozostatky ctí si kosti predkov —
Nemusím tedy pokrytcom sa kryť,
keď, nezľakaný utŕhačstva pletkou,
som v srdci zladil svätý dvojný cit.

                    *

Či moja Slovač, kŕdeľ sokolí,
nepoletela tobôž pod zástavy?
krv necedí? v plač svojich neodvraví
na ružu rany: oj, nie! nebolí…?

Veď úfa: odzvonené svevoli!
čo popečkovala[23] s jej žitia právy,
jej jazyk vyhnala v hôr úval tmavý,
jakby to ľudské zvuky neboli.

Vie: vlasť je mať, čo krajec s láskou podá
každému decku, prázdna vrtochov;
len ktorí štedrú pravicu jej vodia
sebecky, tí ju robia macochou;
však s búrkou prejde i tá nepohoda:
to posilou jej v boji! útechou…

                    *



22patriota — vlastenec

23popečkovať — zahrávať si, zneužívať



FeltöltőRépás Norbert
KiadóEurópa Könyvkiadó-Tatran Kiadó (Budapest-Bratislava)
Az idézet forrásaPavol Országh Hviezdoslav / Véres szonettek, Krvavé sonety
Könyvoldal (tól–ig)62+64
Megjelenés ideje

Véres szonettek (XV.) (Magyar)

Érzés! - lelkem aggódva így remeg,
de nem kell semmit a szememre vetnem:
hazafi is vagyok, de szláv is egyben;
ártalmára senkinek nem teszek,

s hazámra gyűjtenék balvégzetet?
Hazug, ki ezzel vádolna! - A szlávnak
jó lelke van, s szétosztja a kiáradt
véka fölöslegét a többinek...

A szlovák is átöleli hazája
földjét, a Tátra oltár néki fenn;
ősei hamvát hódolattal áldja. -
Képmutatóként nem is fedezem
magam, mert nem riaszt a pletyka árja,
s együtt őrzi e két érzést szivem.

                    *

Vagy szlovák népem sólyom-serege
a zászlók alá büszkén nem repült-e?
Nem omlik vére árja sose szűnve?
Övéi sebén nem sajdul sebe?

Hiszi: betelt az önkény végzete,
mely torát rajta törvényekkel ülte,
s nyelvét sötét hegyek zugába űzte,
mintha nem volna emberi zene.

Tudja: egyforma szeretettel osztja
fiainak kenyerét a haza,
s csak kik önzőén vezetik, a jobbja
csupáncsak őmiattuk mostoha;
de szebb kor jő a vész múltán a rosszra
ez a harcban ereje, vigasza.

                    *



FeltöltőRépás Norbert
KiadóEurópa Könyvkiadó-Tatran Kiadó (Budapest-Bratislava)
Az idézet forrásaPavol Országh Hviezdoslav / Véres szonettek, Krvavé sonety
Könyvoldal (tól–ig)63+65
Megjelenés ideje

minimap