Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Hviezdoslav, Pavol Országh: Véres szonettek (III.) (Krvavé sonety (III.) Magyar nyelven)

Hviezdoslav, Pavol Országh portréja

Krvavé sonety (III.) (Szlovák)

Čo krvi stečie takto prívalom,
jejž pôsoblivé v žilách, v svaloch prúdy
skvost leta mohli vyviesť z každej hrudy,
pokroku slynúť[4] rušňom-dvíhadlom,

byť odčinom bied, bremien odvalom!
Čo ducha, budúcna v ňomž svit sa budí,
v nič rozplynie sa s bojišťa tam čmudy,
pohasne navždy s božským zápalom!

A nad tým v srdcelomnom bolestení
čo prelejú sĺz biedne matere,
predčasné vdovy, siroty! mrk denný
im oviv novým flórom kadere —
A čože ľudstva rozplakaný génij?
ten do večnej sa tône uberie!

                    *

Hrúz všetkých odstavené príchlopy;
od póla hajno fúrij[5] tiahne k pólu,
studnica žiaľu, jazvy kľovúc bôľu;
tvár zohavená sinie Európy…

A ešte blud ten! krivé pochopy,
čo ako rohy strkajú a kolú: —
Čuls’, Bože? tvoju pokúšali vôľu!
O triumf tlčú nebies na stropy,

ťa vznešeného nad ich zmutky-chúťky,
zvú v spor svoj: — Bojuj, vraj, ich na strane!…
Či si ty Mars,[6] čo krvavé rád skutky?
Baal?[7] Jahve?[8] — Neslýchane trôfané:
tvoj vehlas miešať ľudskej do pohnútky!
Súď: je to vzývanie, či rúhanie?

                    *



4slynúť — honosiť sa hrdým názvom

5fúria — Fúria bola v rímskej mytológii bohyňa pomsty

6Mars — v starorímskej mytológii boh vojny

7Baal — najvyšší boh starovekých Feničanov

8Jahve — židovský boh



FeltöltőRépás Norbert
KiadóEurópa Könyvkiadó-Tatran Kiadó (Budapest-Bratislava)
Az idézet forrásaPavol Országh Hviezdoslav / Véres szonettek, Krvavé sonety
Könyvoldal (tól–ig)14+16
Megjelenés ideje

Véres szonettek (III.) (Magyar)

Mennyi vérnek omlik így zápora,
pedig izmot-eret áthatva árja
a nyár kincseit hozhatná világra,
s lehetne a haladás mozdonya,
terhek oldója, ínség orvosa!

Mennyi szellemnek a jövő homályba
serkentve világító égi lángja
vész a harcterek füstjében oda!

S mennyi könnyet ejtenek, fájdalomba
roskadva szegény, nyomorult anyák,
friss özvegyek s árvák! Az est naponta
fejük új gyászfátyollal fonja át.
És mit tesz nemünk nemtője? - zokogva
ő is örök árnyba vonja magát.

                    *

Feltépték a borzalmak szelepét,
a négy égtájon vad fúria-falkák
gyászt ontanak, sebeinket kimarják;
Európa arca elcsúfítva rég...

S most még a tévtan is, e ferdeség,
mely belénk vágja öklelőn a szarvát:
Téged kisértenek, menny Ura, halld hát!
Diadalért dörömbölnek az ég

boltján; Felség, pőréik patvarába
vonnak: Velük harcolj! - hív a fohász...
Mi vagy te? Mars, a vérontás barátja,
Baal? Jehova? - Esztelen tombolás:
Istent kavarni emberi vitákba!
ítélj: ima ez, vagy káromkodás?

                    *



FeltöltőRépás Norbert
KiadóEurópa Könyvkiadó-Tatran Kiadó (Budapest-Bratislava)
Az idézet forrásaPavol Országh Hviezdoslav / Véres szonettek, Krvavé sonety
Könyvoldal (tól–ig)15+17
Megjelenés ideje

minimap