Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Hviezdoslav, Pavol Országh: Véres szonettek (IV.) (Krvavé sonety (IV.) Magyar nyelven)

Hviezdoslav, Pavol Országh portréja

Krvavé sonety (IV.) (Szlovák)

Že dožili sme, ach, ten rozvrat! rež,
z nejž potoky sa nevinná krv valí!
divadla toho divákmi sa stali,
ba účastníkmi do dna srdca tiež.

zvieraní, zajarmení v trýzne spräž!
Že octli sme sa sveta vo špitáli,
na púšti jeho zrazu, nájduc — žiaľ i
bôľ! — pompu rozvoja kol za padeš![9]

Že, starci, prv sme hlavy nesklonili,
než v skazy tej sme maras vtenuli,
na pokoj hoďas hnilý do mohyly!
Ba šťastní, ichž čas hostí minulý,
kde pred hrôzou sa rovy zaclonili —
blahoslavení všetci zosnulí!

                    *

Ó, ľudstvo! ľudstvo! Tak si vzdialené
nebolo nikdy od príkazu Krista:
Blížneho miluj ako seba, sčista
a bez výhrady splna, iskrenne.

Nač bolo jeho spásne učenie,
stvrdené smrťou, pravda, cesta istá:
keď bratu brat zmar stonásobne chystá,
preň zažíha hoc pekla plamene?

Čo mrav tvoj stojí, plň vied, umien perá,
keď vášňam sa dáš zaslepiť a viesť,
i pášeš potom ako divé zviera?
A čo si veniec pripravíš hen z hviezd,
neujdeš poroku,[10] že dnes i včera
si v zlovesť spotvorilo blahovesť!

                    *



9padeš — odpadok, čo padá nezrelé i trosky

10neujdeš poroku — neujdeš kliatbe



FeltöltőRépás Norbert
KiadóEurópa Könyvkiadó-Tatran Kiadó (Budapest-Bratislava)
Az idézet forrásaPavol Országh Hviezdoslav / Véres szonettek, Krvavé sonety
Könyvoldal (tól–ig)18+20
Megjelenés ideje

Véres szonettek (IV.) (Magyar)

Ó, hogy megértük e rettenetét,
melytől ártatlan vér ömlik patakban,
nézők lettünk a szörnyű színdarabban,
s játszók is, hogy szivünk beléremeg,

s a kín igája ég nyakunk felett!
Világ-kórházban, világ-sivatagban
sínylünk, gyászt és gyötrelmet lelve abban,
s romokat pompás fejlődés helyett!

Mért nem hajtottuk, mielőtt e vad láp
elnyel, vének, fejünk a porba, hogy
élvezzük sírunk rothatag nyugalmát?
Boldog, kit már vendégül fogadott
a múlt, ahol hűs árnyék óvja halmát
a borzalomtól - boldog a halott!

                    *

Ó, emberfaj, emberfaj! még sosem
hagytad el így a krisztusi tanácsot:
mint tenmagad, szeresd felebarátod,
fenntartás nélkül, fénylőn, teljesen.

Mit ért szava - út s igazság -, melyen
holta pecsétjével életre váltott,
ha testvér lobbant, mint pokoli lángot,
pusztulást a testvéri fejeken?

Erkölcs, tudás, toll: mind csak semmiség ez,
ha magad vadállatként viseled,
mert vezetőd a kába szenvedély lesz;
s akár csillagkoronád is lehet:
nem kerülöd el, hogy meg ne ítéltess,
mert az örömhírt gyászhírré teszed.

                    *



FeltöltőRépás Norbert
KiadóEurópa Könyvkiadó-Tatran Kiadó (Budapest-Bratislava)
Az idézet forrásaPavol Országh Hviezdoslav / Véres szonettek, Krvavé sonety
Könyvoldal (tól–ig)19+21
Megjelenés ideje

minimap