Janík, Pavol: Ámulat (Úžas Magyar nyelven)

Vystieram vodu,
v ktorej sa zračíš.

Krikom upchávam
tušené odtoky.

Takto zbavený reči
oslovujem ťa dychom.
Až sa ľadom zasklievaš predo mnou
ako pred prievanom.

Neúnavne búšiš pod meravou hladinou
a na okamih rozsvecuješ dno,
aby som uzrel deň,
ktorý sa v tebe ešte len zažne.

Megfeszítem a vizet,
melyben visszfényed tündöklik.

Vélt apályoknak
üvöltéssel állom útját.

Így beszédtől fosztottan
leheletemmel szólítalak.
Mint egy fuvallat előtt, szemem láttára
szinte jégüvegbe borulsz.

Rideg felszín alatt zakatolsz lankadatlan
és egy pillanatra felragyogtatod a mélységet,
hogy megpillantsam a napot,
mely benned még csak épp pitymallik.