Janík, Pavol: Profik vagyunk (Sme profesionáli Magyar nyelven)

Stačí nám vsunúť lunu do súmraku,
nevdojak, ako sa do automatu vkladá minca,
a vyznávači krásy tŕpnu v úžase,
obradne odriekajú zborový chválospev.
 
Stúpame k zenitu
samozrejme a ľahkovážne ako balón.
Spejúci k jeho monumentálnej prázdnote.

Už závidíme aj vlastnej povesti.

Elég nekünk szürkületbe rejteni a holdat,
akaratlanul, miként az érmét tesszük az automatába,
s a szépség hirdetői áhitattal,
ünnepélyesen mormolják felekezeti himnuszuk.
 
A zenit felé emelkedünk
-mint léggömb természetesen és könnyelműn-
annak nagyszabású ürességéhez tartva.

Már saját hírünket is irigyeljük.