Jesenský, Janko: Chryzantémy

Chryzantémy (Szlovák)

Deň za dňom letí. Týždne uplynú.
Noc tichá, studená, vrav, šepniže mi:
či jeseň skrýva šťastnú hodinu,
čo povedie do drahej, rodnej zemi,

kde vidím i ja, jak sa rozvinú
v strapaté biele hlávky chryzantémy,
a jednu z nich, ich dušu rodinnú,
ku srdcu priviniem zas potešený…?

Ty mlčíš, ako mŕtva pri boku
živého, ktorý hrôzou ledva dýcha,
že strhneš ho raz v jamu hlbokú

a chryzantémy tam na obloku,
a jednu z nich, ich dušu, ktorá vzdychá,
viac neuvidím z večitého ticha.[1]

[1] Chryzantémy — Charkov 14. VIII. 1915. Jesenský v súvislosti s touto básňou má v denníku RJJ č. 38 túto poznámku: „Poobede som sonetoval. Prišlo mi na um, čo mi žena raz v jednom liste písala: ako presádzala krizantémy a že až vykvitnú, bude koniec vojny a budeme sa spolu kochať v nich…“ Rukopis básne je v zošite RJJ č. 6.

Feltöltő	Répás Norbert
Kiadó	Zlatý fond denníka SME / zlatyfond.sme.sk / podlieha licencii: Creative Commons Attribution-NonCommercial-NoDerivs 2.5 License
Az idézet forrása	Digitalizátor: Miroslava Oravcová, Zdenko Podobný, Daniela Kubíková, Ina Chalupková, Viera Studeničová, Michal Garaj, Silvia Harcsová, Nina Dvorská, Pavol Tóth, Katarína Janechová
Megjelenés ideje	2009

Krizantémok (Magyar)

Múlnak a napok, hetek szállanak,
Óh, csendes hűs éj, mondjad, súgd fülembe:
ez őszön lesz-e az a pillanat,
mely visszaindít szép szülőföldemre,

hol láthatom majd, mily fehéren fakad,
boglyas krizantém-fejecskék ezerje,
s őt is, párjukat, virágszálamat
ismét boldogan tűzhetem keblemre?

Hallgatsz, mint holttest élő oldalán,
s élő nem moccan a nagy félelemtől,
hogy szörnyű mélybe rántod le talán —

s a krizantémokat fönn az ablakán
s őt, párjukat, ki sóhajtón rebeg föl,
nem látom többé lenn az örök csendből.

Darvas János

Feltöltő	Répás Norbert
Kiadó	Nyitra, Híd – Lővy Antal és fiai könyvnyomdája, (Nyitra, Híd, 1936-1937)
Az idézet forrása	Szlovenszkói magyar írók antológiája 3. kötet
Könyvoldal (tól–ig)	159-159
Megjelenés ideje	1937