Jesenský, Janko: Lorelej (Lorelaj Magyar nyelven)

Už padli staré ideále
v nezvučný minulosti taj.
Čo ešte chce tam na tej skale
s tou lýrou krásna Lorelaj?

Jej spev zanikol v kladív hluku.
Cez oči tečie práce pot.
Zo strún si vymotala ruku,
pozerá v diaľny neba zvod.

Vyhupol mesiac v nebo bledý.
Kde rybár? Kde je jeho čln?
Jej oko jasné slzy cedí
do onemelých, tichých vĺn.

Niet rytiera, čo v oslepení
by búšil sa vo žuly hruď.
Hľa, padá biedna v roztúžení
za slzou v more — zabudnúť.

A múlt eszmények már az emlék
néma titkába hulltak el.
Azon a sziklán mit keres még
lantjával a szép Lorelej?

Dala pöröly-csapásba fulladt.
Szemébe veríték csepeg.
Ujjai a húrról lehulltak,
messzi mennybe néz réveteg.

Fölszállt a sápadt hold az égre.
Hol a halász? S csónakja hol?
Lorelej könnye, szeme éke
a csöndes hullámokba hull.

Nincs már lovag, ki elbűvölten
melle gránitját döngeti.
S ő vágytól, könnytől meggyötörtén
habokba hull - felejteni.