Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Jesenský, Janko: Lorelej (Lorelaj Magyar nyelven)

Jesenský, Janko portréja

Lorelaj (Szlovák)

Už padli staré ideále
v nezvučný minulosti taj.
Čo ešte chce tam na tej skale
s tou lýrou krásna Lorelaj?

Jej spev zanikol v kladív hluku.
Cez oči tečie práce pot.
Zo strún si vymotala ruku,
pozerá v diaľny neba zvod.

Vyhupol mesiac v nebo bledý.
Kde rybár? Kde je jeho čln?
Jej oko jasné slzy cedí
do onemelých, tichých vĺn.

Niet rytiera, čo v oslepení
by búšil sa vo žuly hruď.
Hľa, padá biedna v roztúžení
za slzou v more — zabudnúť.



FeltöltőRépás Norbert
KiadóZlatý fond denníka SME / zlatyfond.sme.sk
Az idézet forrásaDielo digitalizoval(i) Michal Garaj, Viera Studeničová, Katarína Šusteková, Miriama Oravcová, Bohumil Kosa, Monika Morochovičová, Robert Zvonár, Gabriela Matejová, Tomáš Sysel, Martin Droppa, Pavol Tóth, Peter Krško, Petra Vološinová, Mich

Lorelej (Magyar)

A múlt eszmények már az emlék
néma titkába hulltak el.
Azon a sziklán mit keres még
lantjával a szép Lorelej?

Dala pöröly-csapásba fulladt.
Szemébe veríték csepeg.
Ujjai a húrról lehulltak,
messzi mennybe néz réveteg.

Fölszállt a sápadt hold az égre.
Hol a halász? S csónakja hol?
Lorelej könnye, szeme éke
a csöndes hullámokba hull.

Nincs már lovag, ki elbűvölten
melle gránitját döngeti.
S ő vágytól, könnytől meggyötörtén
habokba hull - felejteni.



FeltöltőRépás Norbert
KiadóKozmosz Könyvek (Budapest)
Az idézet forrásaCseresznyevirágok balladája, Szlovák költők antológiája
Könyvoldal (tól–ig)112-112
Megjelenés ideje

minimap