Jesenský, Janko: Poézii

Moriturus te salutat


Umierajúci pozdravuje ťa
s výčitkou trpkou na skrivenej perne,
že hoc sa ľúbia, hoc si slúžia verne,
tie srdcia pánboh tuho nesplieta.

Ja poberám sa na ďalekú púť.
Ty pre ten chodník medzi nami dvoma
už neprichádzaš požehnať ma rtoma
a, jak bývalo, šepnúť: Mojím buď!

Minulé svetlá nepozažíhaj,
že sa už viacej na ne nezahľadím:
vzduch, miesto tvojej drahej hlavy, hladím,
povetriu šepcem: Zbohom sa mi maj!
Tu leto. Vyjdi nové na kvieťa.
Umierajúci pozdravuje ťa.

Moriturus te salutat


A halni készülő int már neked,
fanyar szemrehányás lebiggyedt ajkamon,
mert bár szolgállak és szeretlek is nagyon,
isten se köti hozzám szívedet.

Hosszú útra készülök íme én.
Az ösvény elválaszt kettőnket, és te
nem jössz, hogy ajkad áldana, igézne
és elsuttogná, mint rég: Légy enyém!

A húnyt fényeket újra ki ne gyújtsd,
nem nézem őket többé én se, én se:
fejed helyett simogatok a légbe,
s a szélbe suttogom: Isten veled!
Itt a nyár, virágok közt a helyed.
A halni készülő int már neked.