Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Kostra, Ján: Ave Eva (01 - 06)

Kostra, Ján portréja

Ave Eva (01 - 06) (Szlovák)

1

Nad obraz sklonený šepkám si Ave Eva
Pod srdcom krylas' ho hriešnika ktorý spieva
a ktorý kajúcne vyberá slová chvál
Ste ako piliere nádherných katedrál
ste ako liany prší z vás kvet i semä
k hriechu i k modlitbe kľaká k vám mužské plemä
žiadosfou šialené rúti sa do bahna
a trepotavým snom vylieta na rahná

2

Váš meč je dvojsečný a nemôžete za to
že padol samovrah že vzniká báseň táto
že niekto odchádza a píše trpký list
že iný vracia sa že iný túži prísť
že krásny vynález ste v ume rozožali
že slepý muzikant stúpa k vám schodmi škály
no milosť nenájde a bude strašne sám
še dohorieva knôt a stúpa temno z jám

3

Nie krása prísna je a neľútostná krutá
Vy o tom neviete a vaša blúzka vzdutá
na devať gombičiek sa prosto zapína
Tak krása klenie sa vražedne nevinná
a cesta zostáva životu nebezpečná
Ono sa povie Ach prepáčte krásna slečna
Lež víchor bičuje plamene predstavy
a požiar žiada si vždy novej potravy

4

Ó žena naproti ó žena snov a diaľok
blízka i ďaleká jak spievajúci jarok
ďaleká ako je studnica v oáze
blízučká ako je na tomto obraze
Krárovná ukrutná na piedestáli nachu
milenka chytená teplučká korisť v machu
krútňava závratu po ktorej túži muž
a éterický sen preduchovnených múz

5

Nie cesta nepozná ľútosti s nešťastníkom
Slepo sa rúti vpred so smrtonosným rykom
pod stĺpmi balkénov kde kvitnú Júlie
A cítiš ukrutne Skúpy je skúpy je
prísny prúd života ktorý ťa ženie nadol
keď zhora plachý tieň jej siluety padol
na tvár ti na ústa jak ručník hodvábny
Zhlboka dýchaš ju a mizneš s korábmi

6

Večne tu zostáva Lež ten čo sa s ňou lúči
zahynie zahynie jak v sústredenom lúči
ktorý ho dostihne cez temnosť bezbrehú
Vidíš ju skláňať sa je smutná pre nehu
vidíš ju vo svetle a to je smrtonosné
skutočnosť na dosah fosforeskuje vo sne lež
nedočiahneš ju V tebe je zakliata
Navždy si odišiel V tebe je odliata



FeltöltőRépás Norbert
KiadóKalligram a Ústav slovenskej literatúry SAV, Bratislava
Az idézet forrásaJán Kostra, Lyrika
Könyvoldal (tól–ig)125-126
Megjelenés ideje

Ave Eva (01 - 06) (Magyar)

1

Képedet csodálva suttogom: Ave Eva,
szívedbe zártad a bűnöst, ki elalélva,
bűnbánón keres dicséretedre jelzőt.
Olyan vagy, mint a lián és mint a fennkölt
dómoknak oszlopa. Belőled mag, virág hull,
imához, vétekhez a férfi eléd borul,
szédült kívánsággal az iszapba térdel,
s csapongó álmokkal árbocokra ér fel.

2

A pallosod kétélű, és nem a te vétked,
hogy valaki öngyilkos, születik ez ének,
hogy valaki elmegy, levelét lezárja,
hogy valaki megtér, s más is visszavágyna,
hogy csodás találmánnyal lángolod be az észt,
feléd skálák lépcsőjén csábítva vak zenészt,
de egyedül marad, számára nincs segély,
a kanóc végigég, s gödörből les az éj.

3

A szépség az szigorú, nem szán meg, kegyetlen.
Erről te nem tehetsz, csak blúzod selyme lebben,
mit kilenc gombocska zár össze egyszerűn.
E szépség ily gyilkos ártatlan, s trónon ül,
de nyaktörő az Út, mely hozzáhajt riasztón,
s könnyű azt mondani: Bocsánat, ah, kisasszony,
mikor a szélvihar lángképzetet éleszt,
s táplálék növeszt! a lobbanó éhet.

4

Ó, asszony, kit nézek, s álmoknak messzi asszonya,
közeli s távoli, mint virágágy illata,
oázis forrása, messzi, titokzatos,
közeli, mint e képed tükröző papiros.
A bíbor trónuson kegyetlen királynő,
puha mohában zsákmány, átölelt szerető,
szédítő örvény, dúlt férfiak vágya,
s éterikus álmok testetlen múzsája.

5

Szánalommal nem néz az út a szenvedőre,
míg halálos vágyaddal vakon visz előre
Júliákat nyíló balkonok tövéhez.
Rádöbbensz: az élet kegyelmet nem érez,
fösvény árja siet, és lezúdít a mélybe,
s ha fentről halvány árny tündérképe néz le,
arcát szádon sejted selyempuha csókkal,
magadba szippantod s eltűnsz a hajóval.

6

Ő marad örökké, de az, aki tőle válik,
meghal, ha eléri a vakító sugárhíd.
Parttalan éjeden átível. S hiába
búcsúztál, most újra szomjasan és vágyva
a fényességben látod, s ez a kép a veszted,
az álmok délibábja biztatva kecsegtet.
De nem éred utol, beléd bűvölődött,
elhagyod örökre, s benned testet öltött.



FeltöltőRépás Norbert
KiadóSlovenské vydavateľstvo krásnej literatúry (SVKL)
Az idézet forrásaJán Kostra, Ave Eva, Válogatott versek
Könyvoldal (tól–ig)63-65
Megjelenés ideje

minimap