Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Kostra, Ján: Ave Eva (19 - 24) (Ave Eva (19 - 24) Magyar nyelven)

Kostra, Ján portréja

Ave Eva (19 - 24) (Szlovák)

19

Ach aký krásny je človiečik v lone matky
Uzlíček náreku a nad ním úsmev sladký
ach ja ťa rozviažem ako puk ružový
ty moje tajomstvo zverím ťa mužovi
ktorý sa s úžasom na toto všetko díva
Nie žena nie je sneh lež páľa náruživá
Hej žena vlna je lež kolá poháňa
na mlyne poznania na mlyne poznania

20

Hej krásu zachráni to zrnko čo v nej čaká
Jadierko krása má a to sa nenaľaká
keď príde lupienky okmásať víchrica
az ona oťažie tak ako vinica
a potom blažený budeš sa na ňu dívať
Pod listom vejára bude svoj strapec skrývať
A ty ho odkrývaš tichučko pomaly
Hieroglyf prostoty vyrytý do skaly

21

Sychravý november tisne sa k teplým kútom
 a ona číta si v denníku vyblednutom
Hmla ide po svete a všetko zotiera
Žena sa prikláňa k ohníkom večera
Je sama sama je Ach Bože vládca zmarov
čo sa to kotúľa po žliabku vrásky tvárou
a padá na ruku ktorá knôt zažíha
trasľavé svetielko na ktoré tma číha

22

Ja k slzám dojatý vyznávam Ave Eva
Pod srdcom krylas’ ho hriešnika ktorý spieva
a ktorý kajúcne vyberá slová chvál
Ej veľa dala si a veľa som ti vzal
A predsa myslíš si Krásne to bolo synku
A hľadíš cez závoj na čerstvú konvalinku
čo vtedy pripáli na svadobný tvoj šat
Ej život krásny je no prudký máva spád

23

Ja neraz otváram tú modlitebnú knižku
kde z konvalinky spí práchnivý páper zvyšku
a šepkám do ticha do mája lupeňov
Halúzka okvetia jedno si so ženou
mladucha kvitnúca to si ty jabloň biela
A preto vyhrávam na harfe tvojho tela
jak slepý vánok hrá v belostných korunách
dotykmi ľahkých včiel bežiaci po strunách

24

Ó stromy smrteľné ó luny vychodiace
ó ženy ľúbezné pod mojím čelom spiace
ó torzá Venuší v závejoch rozvalín
mramory hladené vrátené v lono hlín
ó stĺpy zlámané ó klenby pochované
minulé dotyky ľúbiacej vašej dlane
to všetko vo mne je jak jadro v orechu
večné a žijúce nahé a bez hriechu



FeltöltőRépás Norbert
KiadóKalligram a Ústav slovenskej literatúry SAV, Bratislava
Az idézet forrásaJán Kostra, Lyrika
Könyvoldal (tól–ig)131-132
Megjelenés ideje

Ave Eva (19 - 24) (Magyar)

19

Ó, anyja ölében mily gyönyörű a csöppség,
mosollyá édesíti a sírásnak görcsét.
Ó, én feloldalak, termő méhem éke,
s bimbóként adlak át a férfi kezébe,
ki ámulva bámul a születő csodára.
Ah, nem hó az asszony, de szenvedélyek láza.
Ah, hullám az asszony, kerekeket hajtva
árján forog, őröl az ismeret malma.

20

Hej, szépséget menthet még a csíra, mely benne
fittyet hány a szirmokat rabló fergetegre,
s eljövendőt őriz nem rettenve, bátran,
szőlőként nehezül a lét viharában,
És ujjongva nézheted venyigén a terhet,
megérett fürtjét, melyet levél alá rejtett.
Te némán felfeded a titokra várva,
egyszerűség jele van itt kőbe vájva.

21

Langy sarokba békül a novemberi szélvész,
naplót lapoz a nő, és fakult sorokat néz,
köd van a világban, mindent búval terít,
tűzhelynél az asszony vacsorát melegít.
Ah, enyészet ura, isten, nézd, mily egyedül van.
Az arcom ráncmedrében mi az, ami halkan
a kezemre csöppen, s csillan, mint az ékkő,
s mely köré sötétség leselkedve éjt sző?

22

Könnyeket hullajtva suttogom: Ave Éva,
szívedbe zártad a bűnöst, ki elalélva,
bűnbánón keres dicséretedre jelzőt.
Sokat vettem, s adtál, és te mégis fennkölt
mosollyal biztatsz, hogy szép volt a múltunk tája,
fátyladon át nézel az üde gyöngyvirágra,
amely menyasszonyi ruhádon fehérlett.
Ej, szép, szép, csak sebes sodrású az élet.

23

Az imádságos könyvet gyakran lapozgatom,
hol néhány szál porladó gyöngyvirágszirom
emlékezik, alszik, s halkan súgom nekik:
Virághajtó ággá a lány növekedik,
hófehér almafa lesz, szirom minden ágán.
Ezért játszom úgy most én a tested hárfáján,
ahogy vak szél játszik a kék facsúcsokon,
méhek bársonyával járva a húrokon.

24

Ó, halált hozó ágak, feljövő holdsarló,
szerelemteljes asszony, emlékemben alvó,
ó, Vénusz torzója, rommá omlott állvány,
az anyag ölébe visszadobott márvány,
kettétört oszlopívek felfordított kelyhe,
simogató tenyered cirógató kedve,
mint dió lágy bele, bennem él szüntelen
mindez meztelenül, ártatlan, bűntelen.



FeltöltőRépás Norbert
KiadóSlovenské vydavateľstvo krásnej literatúry (SVKL)
Az idézet forrásaJán Kostra, Ave Eva, Válogatott versek
Könyvoldal (tól–ig)69-71
Megjelenés ideje

minimap