Kostra, Ján: Hegedű (Husličky Magyar nyelven)

To bolo dávno ked som našiel v sne
husličky v húšti jablone
Teraz len ženy belostné
s mäkkuškým tieňom na lone

Tie husle som raz dosiahol
no nenaučil som sa na nich hrať
A zasa vrúcne ako husle
z tých bielych jednu chcel by mať

Bože čo slastných utrpení
cez mreže do snov horúca noc dala
Z uskutočnenia trpkých okúzlení
som vyťažil moc z toho mála

Keby som sa bol naučil
z tých husieľ vtedy kúzliť tóny
hral by som teraz po nociach
o nedosažiteľne mäkkej tôni

čo máte vy ženy na lone
z háremu sna môjho rozplývavé
Spŕchnuté lupene jablone
zvírené Icrúžia v mojej hlave

Rég volt, mikor álmomban almafák
sűrűjében hegedűt találtam én:
Most puha árnyakról álmodom
fehér asszonyok lágy ölén.

Azt a hegedűt elértem egyszer,
de játszani rajta nem tanultam,
s ahogy hegedűre vágytam egykor,
most asszonyra vágyok lángra gyúltan.

Istenem, mennyi édes szenvedést
adott az éj tűzálmok rácsain át.
Keserű varázslat bűvköréből szívem
a kevésben is sokat talált.

Ha megtanultam volna akkor
hangokat bűvölni szenvedéllyel,
elérhetetlen puha tónusokról játszhatnék
mostan minden éjjel,

mit álmaim szétfoszló háreméből
asszonyi ölek rejtenek.
Fejemben almavirágszirmok
kócosan keringenek.