Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Kráľ, Janko: Jedna žiadosť

Kráľ, Janko portréja

Jedna žiadosť (Szlovák)

Pusto všade, milý Bože!
Ak' na mukách je ten svet...
Hľadám klince, tulipány,
ani vňati už z nich niet.

Ani vňati, ani znaku
len toho najmenšieho,
miesto kvieťa zelie plané do
kolena samého.

Keby zelie len a tráva,
ale óstie, pŕhľava.
Kto svet videl a okúsil, toho
žitie prestáva.

Jedna nôta, stará nôta,
čo je v pätách zodraná,
škvrčí, škrípe, piští v ušiach
do večera od rána.

Na tú nôtu vyskakujú
potvory ak' psíčatá,
ktoré skáču ako chlapci
do zlata a do blata.

Duch viac hýbať sa nemôže
od velikej tesknoty.
Tesknota ho súži, viaže
ak´ raba do trampoty.

Duch sa tratí, horí, búri -
chce vyletieť dakde von,
chce vyletieť, kde nemôže
svet ten, iba môže on.

Chce vyletieť nad čas večný,
jedným okom raz mihnúť
a pokojne v tom priestranstve
ak´dúha sa rozplynúť.



FeltöltőRépás Norbert
KiadóKalligram a Ústav slovenskej literatúry SAV, Bratislava
Az idézet forrásaBásne, Janko Kráľ
Könyvoldal (tól–ig)30-31
Megjelenés ideje

Egy a kívánságom (Magyar)

Jaj, de sivár, én istenem,
mindenütt ez a világ...
Szegfűt, tulipánt keresek,
s szemem egy szirmot se lát.

Sem szirmot, sem zöld levelet,
még nyomukat sem lelem,
virág helyett térdig érő,
fojtogató gaz terem.

Nem is gyom, de szúrós tövis,
csípős, égető csalán.
Élni megszűnt, aki átkelt
a világ rút mocsarán.

Egy elnyúzott ócska nóta
- egyre nyúzzák, nyeggetik -
visong, sikít a füledbe
pirkadattól estelig.

Táncát ropja a sok bitang, mint
eb kölyke, úgy járja,
s béka módján nyakig ugrik az
aranyba, a sárba.

Bénán tesped, sír a lélek,
bilincsbe vert, árva rab,
szorong, szűköl gúzsba kötve -
nem mozdulhat, nem szabad.

Forrong, lázad, láncát tépi,
szállna messze, tova, fel, ahová
csak ő repülhet
s e világ nem juthat el.

Elszárnyal az öröklétbe,
pillantásra megpihen,
s mint a fakuló szivárványt,
elnyeli a végtelen.



FeltöltőRépás Norbert
KiadóKozmosz Könyvek (Budapest)
Az idézet forrásaCseresznyevirágok balladája, Szlovák költők antológiája
Könyvoldal (tól–ig)83-84
Megjelenés ideje

minimap