Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Kráľ, Janko: Šahy - 1

Kráľ, Janko portréja

Šahy - 1 (Szlovák)

1Kto skúsil, ten uzná, čo krv ľudskú búri —
šuhaj zamyslený na lavici kúri,
Čo začať? Čo robiť, keď vše nič nestojí?
Kto sa na nádeji samej upokojí,
ktorej sa nekorí bezdušná holota
a skutočnosť kazí priechod do života?
Na statočnosť dač’ klásť, mienka obecnosti?
Svet celý je nástroj len čistej nutnosti,
bez svedomia, lásky — myšlienky pravý hrob,
vše pod nebom, slncom držiaci za spôsob:
výhody, sebectvo — všetky jeho skutky,
opierajúci sa na samé predsudky,
na slabosť, otroctvo, zdrevenelosť umu,
majúc všetko okrem pravdy a rozumu.
Bez ducha, bez citu a statočnej vôle
pangart, narodený z klamu a nevole.
Hádanie daromné a budúcnosť tmavá.
Biedna je to duša, čo sa vždy nazdáva —
pre zdania možný klam zabudne v svete žiť
a necíti, iba keď ho začne páliť,
keď potreba suchá, neodbitná, bledá
pred dvere zasadne a odbiť sa nedá,
v kostlivca podobe aj smelého plaší,
lump, horší ako ten, čo po noci straší;
potom ži, človeče, v takom obležení!
Hádž sa od zúfania — stav sa nepremení.
A započni dačo! — Len sa pokáž svetu!
Na ulici s prachom ťa vetry zametú,
naskutku ťa vrany, rozďugajú s vztekom
a chlapci tú povesť dokončia s posmechom.
Čo potom zámery, najkrásnejšie túžby,
keď sa raz dostaneš do tak tvrdej služby?
Čo hlbokosť tvoja a nesmierna veda,
za ktorú celú Žid ani babku nedá?
Ale čo kopa dúm a myšlienok dvesto?
Vyprázdnil fajku a položil na miesto.



1Ps, str. 41—47, prvý raz až v Ňb, str. 9—14; Sen a skutočnosť — Sborník poézie a umenia, Bratislava 1940, str. 5—8. — V Ps je pod textom dátum „v Hulisi 28. mája 1849“. Prepisovateľ mal však čítať „v Hulíne“, kde J. K. skutočne bol. V tejto básni úprimne a súčasne poeticky vyjadril všetko, čo cítil, myslel a konal v osudných dňoch marcových, keď začal vysvetľovať ľudu nové zákony a viesť ho do povstania, keď bol uväznený ako burič a keď v Šahách a v Pešti čakal vo väzení na smrť. Šahy však napísal už ako spomienku na prežité udalosti. (O týchto udalostiach porov: Daniel Rapant, Slov. povstanie roku 1848—49, diel I. 1, L, T. Sv. M. 1937, str. 184—6, K. Goláň, Politika, roč X, č. 6, Národná obroda na Veľkú noc 1948.)



FeltöltőRépás Norbert
KiadóZlatý fond denníka SME / zlatyfond.sme.sk
Az idézet forrásaDielo digitalizoval(i): Michal Garaj, Viera Studeničová, Miriam Mládková, Peter Krško, Martin Droppa, Pavol Tóth, Janka Kršková, Gabriela Matejová, Róbert Zvonár, Renáta Klimová, Michal Greguška, Martina Červenková, Andrea Minichová, Joze

Ipolyság - 1 (Magyar)

Egyesek tudják, hogy a vér mitől lázad —
a legény tűnődve a pádon pipázgat.
Mihez kezdjek, mikor semmi nem ér semmit?
A puszta reménnyel meg vajh’ ki elégszik,
melynek nem hódol be lelketlen sivárság,
mi megronthatja az élet valóságát.
Ki foglalkozik itt lent a becsülettel?
A szükségszerűség eszköze az ember,
szeretet nélkül csak a gondolat sírja
a világ, s azt tartják, hogy az önzés ír ma,
s kiváltság az minden bajra, minden sebre —
s mire támaszkodik az emberek tette?
Rabszolgaságra, agyelkövesedésre,
s nincs meg benne az ész s az igazságmérce.
Nincs benne akarat, érzelem és szellem,
korccsá az elnyomás tette, menthetetlen.
A jóslás hasztalan, a jövő sötétebb,
ki mindig tűnődik, csak nyomorult lélek,
meg is feledkezik ő így a világról,
és csak akkor érzi, ha már benne lángol
a száraz és kínzó, tolakodó szükség,
ott van, és nem tudja elkergetni onnét,
bátrat is megrémiszt csontváz alakjában,
rosszabb annál is, ki éjjel kísért, lázban —
és aztán éljél csak ilyen környezetben,
bármit csinálj, nem lesz jobb sors a szívedben.
Próbálj megmutatni csak magadból többet:
a porral együtt a szelek elsöpörnek,
és szétmarcangolnak dühödten a varjak,
s a fiúk végül még gúnyolódnak rajtad.
Jó szándékkal, kedvvel ugyan mit érhetsz el,
ha ily szolgálatba belekerülsz egyszer.
Mit ér a mélységed és roppant tudásod,
melyért a zsidó egy fabatkát sem áldoz?
Mit ér töprengésed, kétszáz gondolatod?
A legény pipáját helyre tette legott.



FeltöltőRépás Norbert
KiadóSlovenské vydavateľstvo krásnej literatúry, n.p. Bratislava a Versbarátok köre 3. tagilletményeként
Az idézet forrásaJanko Kráľ -Toborzó, Válogatott versek, fordítók: Tóth Tibror, Végh György
Könyvoldal (tól–ig)93-94
Megjelenés ideje

minimap