Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Kráľ, Janko: Slovo

Kráľ, Janko portréja

Slovo (Szlovák)

Zajasal blesk jasnej zory
ponad vrchy, ponad hory:
zahučte, slovenské polia,
sloboda nás k činom volá.
Hore, za česť, slobodu
slovenského národu!

Kto si Slovák z duše, z rodu,
teraz sa hlás ku národu;
rovnosť práva, život nový,
odmyká ústa, okovy.
Hore, za česť, slobodu
slovenského národu!

Povedala vrana vrane,
že nás šklbať neprestane;
sľubov, rečí krásnych dosti —
veríme len skutočnosti.
Hore, za česť, slobodu
slovenského národu!

Nehľaďme na škodu, na zisk;
tam sa spojme, kde je nátisk;
ako reťaz držme spolu —
zradca, kto vystúpi z kolu.
Hore, za česť, slobodu
slovenského národu!

Choďme mierne, pevne, vážne;
kde treba, vystúpme rázne,
nech vlasť našu váhu skúsi;
čo chceme, to stať sa musí!
Hore, za česť, slobodu
slovenského národu!

Chorvát, Maďar, naši bratri,
nech každý má, čo mu patrí;
nadvláda len právo haní —
všetci sme rovnakí páni.
Hore, za česť, slobodu
slovenského národu!

S krivdami von! tie netajme,
práva si národné hájme;
nebojme sa žiadnej moci,
inakšie sme len otroci.
Hore, za česť, slobodu
slovenského národu!

Jarmili nás dosiaľ všade,
verili sme podlej zrade,
v nevoli nám srdce skleslo:
sloboda je naše heslo!
Hore, za česť, slobodu
slovenského národu![1]



[1] Sokol 1861, str. 24, Priateľ školy a liter. III, č. 5, pod názvom Pieseň slobody. V zachovanom liste redaktorovi Sokola P. Dobšinskému písal, posielajúc mu túto báseň: „W Kláštore dňa 2-ho W. Sečňa 1861. — Blahorodni Paňe! Prosím wás dnu pripojenú báseň pod menom Slowo w listě Wašom ráčtě uwerejniť. Tá báseň mislím že zodpowje našej potrebe w jistom ohledě. Zostáwam Wáš ctiteľ a prjatel Ján Kráľ.“ V archíve Matice slovenskej je Dobšinského list zo dňa 6. apríla 1861, v ktorom píše o tejto básni: „Štiavničania ma žalovali za pieseň od J. Kráľa v č. 4. t. r. Sokola podanú, a to u Kráľ. Námestníka v Budíne; ale týždne sa míňajú a odpoveď na tú žalobu neprichodí…“ Touto politickou príležitostnou básňou privítal J. K. októbrový diplom z r. 1850, ktorým sa cisár zaviazal rešpektovať historické krajinské snemy, a zdôraznil rovnosť národov v ríši. Starostlivosť J. K. o národ vypukla novými nádejami. Chcel pohýbať vôľou národa. Ale na liste vidno, že od písania literárnych vecí odvykol, lebo je celkom neistý v pravopise a píše ešte w a užíva štúrovský pravopis ako na konci roku 1843. Text Sokola sa s rukopisom zhoduje s výnimkou troch odchýlok. J. K. píše: Chorvát, nie Horvát; nech každý má, nie nech má každý; Inakšie sme len otroci, nie: Inak sme vždy len otroci.



FeltöltőRépás Norbert
Az idézet forrásahttp://zlatyfond.sme.sk

Szózat (Magyar)

Villám villan tépve eget
erdők felett, hegyek felett.
Szlovák földön dobban a szív,
a szabadság tettekre hív.
Rajta, vívd ki, hű szlovák,
szabad népünk szent jogát!

Ki szlovák vagy szíved szerint,
néped szólít sorba megint.
Egyenlőség és új élet
bilincset tőr, szavunk éled.
Rajta, vívd ki, hű szlovák,
szabad népünk szent jogát!

Arról károg a varjúhad,
hogy bennünket élni nem hagy.
Ígéretek nem kellenek,
lássuk végre a tetteket!
Rajta, vívd ki, hű szlovák,
szabad népünk szent jogát!

Kárunk, hasznunk ne keressük,
ki ránk támad, visszavessük.
Mint láncszemek egybeforrunk,
árulás nem bontja sorunk.
Rajta, vívd ki, hű szlovák,
szabad népünk szent jogát!

Léptünk, szavunk biztos, büszke,
meg nem állít orv gáncs, tüske,
tudja e hon s az idegen:
amit kérünk, úgy is legyen!
Rajta, vívd ki, hű szlovák,
szabad népünk szent jogát!

Testvérünk a magyar, horvát,
egy se lásson bennünk szolgát.
Urat gyaláz a zsarnokság,
mindünké legyen az ország.
Rajta, vívd ki, hű szlovák,
szabad népünk szent jogát!

Ami rossz volt, ne leplezzük,
nemzetünket védelmezzük,
hatalomtól ne riadjunk,
rabok többé ne maradjunk!
Rajta, vívd ki, hű szlovák,
szabad népünk szent jogát!

A nyakunkba jármot raktak,
hittünk álnok, rút szavaknak,
rab szívünket sanyargatták:
jelszavunk most a szabadság!
Rajta, vívd ki, hű szlovák,
szabad népünk szent jogát!



FeltöltőRépás Norbert
KiadóKozmosz Könyvek (Budapest)
Az idézet forrásaCseresznyevirágok balladája, Szlovák költők antológiája
Könyvoldal (tól–ig)86-88
Megjelenés ideje

minimap