Krasko, Ivan : Ének (Pieseň Magyar nyelven)

Čnie clivo smútok lesov v tvrdosť večera
a v údolinu hmla už spadla.
Ó, tvoje oko niekam pozerá
a duša jak by denne kleslá plakala.

V nehybné vody vŕba sklonená
začína znovu dávny, ťažký sen.
Ó, chybí niekto v čiesi ramená
a nieto miesta, niet tam trošky miesta preň!

V šedivej nálade sa dlho, dlho večerí,
havrany tvrdo v hniezdach pospali.
Významné mlčanie, hľa, padá na pery...
Ó múdri dávno, dávno dúfať prestali!

Bús erdők gyásza száll a zordon est felett,
a völgyben sűrű, mély köd gomolyog,
Ó messze, messze réved el szemed
s úgy érzed, csüggedt lelked mindennap zokog.

A fűz habtalan, holt vízre hajol,
újból rég-fojtó álmát kezdi el.
Ó mint hiányzik egy szív valahol
s száméira mégsincs, mégsincs semmi hely!

Fakó-bús hangulattal hosszan, hosszan alkonyúl,
hollók alusznak fészkük rejtekén.
Az ajkakra, ím, terhes csend hull zordonul...
S a bölcsekben már, rég meghalt a remény!