Lenko, Július: Felnőttkor (Dospelosť Magyar nyelven)

Raz každý príde po svoj slnovrat.
I proti svojej vôli dozrie časom.
Do kruhu múdrych vážne sadne si
s rozhodujúcim, nie s poradným hlasom.

A nebude môcť z neho uniknúť
za samopašným škriatkom kratochvíle:
kormidlo musí držať ako muž
na dlhej plavbe do poslednej míle.

A pritom i sám múdry musí byť.
Však čo je múdrosť ? Vedia o tom stromy,
čo z roka na rok rodia ovocie?
A vedia o tom kvety mnohých vôní?

Vie o tom tráva a vie o tom zem,
ked v teplé jarné rána bez ponosy
sa dáva orať, dobrá, oddaná ?
Vie o tom voda, ktorá lode nosí?

Čo je to múdrosť  Kedy poznáš ju
ako chuť raže v každodennom chlebe?
Prírodu skúmaj! Z kvetu býva plod.
Múdrosť je vernosť dobrým citom v tebe.

Čo v sebe krásne máš, to rozmnožuj,
pýr vytrhaj a kypri pôdu klasom —
sedávať budeš v kruhu dospelých
s rozhodujúcim, nie s poradným hlasom.

Egyszer mindenki tetőpontra hág.
Ha tetszik, ha nem, felnőttként, beérve,
megfontoltan s már teljes jogú tagként
odaül a bölcs felnőttek körébe.

S nem teheti meg, hogy elmenekül,
hallgatva könnyelmű csábításra,
mert fogni kell a kormánykereket
a végsőkig, a széles tengert járva.

S irányítani kell a hajót bölcsen.
S mi a bölcsesség ? Vajon tudják a fák,
melyek évente új termést hoznak,
s tudja-e a sok illatozó virág ?

És tudja-e a fű, és tudja-e a föld,
ha lágy tavaszon piros hajnal láttán
az eke alá teríti magát.
S tudja a víz, mely hajókat hord hátán ?

Mi a bölcsesség? Talán a rozsiz,
amelyet nyelvünk a kenyérben érez?
A természetre hallgass, az megtanít,
hogy hűség az a benned élő széphez!

Ami szép benned, csak azt szaporítsd,
irtsd a perjét, s kalászt vess helyébe,
hogy megfontoltan, teljes jogú tagként
ülhess majd a bölcs felnőttek körébe.