Lenko, Július: Večerné hľadanie človeka

Zase nás o deň ubudlo. Meriame sa znovu.
Nie dĺžkou tieňa, ale poznaním.
Čo poznali sme? Že neláska i láska
rovnako bolia. Sú pokrvné sestry,
a že keď jedna chradne, druhá smúti.
Múdrosť je v tom: pochopiť človeka,
jeho dych, pohľad, chôdzu, mlčanie,
jeho hnev, pieseň, nelásku i lásku.
Ale vo svete, zakrútenom do slov,
človek sa stratil. Je až kdesi na dne.
A potom stretneš nečloveka. Čo si mal zo stretnutí?
S motýľom áno, s potokom, stromom áno.
Ale ľudia sú radi neľuďmi. Hrany
si privlastňujú ako skaly, chlad v sebe
nosia ako jaskyne, pýchu ako orly, len občas
íver ich osudu ťa s nimi zosúrodní,
a vidíš, že si v nich. Spájaš sa s nimi
v hľadaní pravdy. Tá je zas v kope slov.
Odhŕňaš ich, neubúda, odvážaš, neubúda,
a v kostýme klauna stúpaš popri voze
v nádeji, že po odvezení hlušín
nájdeš rudu. Ale neustávaj.
Tak ako láska i neláska rovnako nás bolia
bratom pravdy je hnev.
Luna
sa zdvihla. Ručička na hodinách
zas opísala kruh. A to je pečať
pre zajtrajší deň s textom v kruhu: pracuj
Oči si umy kamilkami hviezd
a usni.
Modlitba:
O hnev prosím,
liečivý,
hnev šľachetný,
aby sme nespráchniveli
vo falošnom šiatri lásky.

Újra fogytunk egy napot. Megmérettünk ismét.
Nem az árnyék hosszával, de a megismeréssel.
Mit ismertünk meg? Hogy a gyűlölet s a szeretet
egyaránt fáj. Vér szerinti testvérek ők,
s ha az egyik sorvad, bánkódik a másik is nyomban.
A bölcsesség: megérteni az embert.
Lélegzetét, nézését, járását, hallgatását,
haragját, dalát, szerelmét, gyűlöletét.
De e szavakba csomagolt világban
eltűnt az ember. Ott van valahol a mélyben.
S aztán találkozol vele. De mire való a találkozás?
A lepkékkel találkozni, az igen, a patakokkal, a fákkal.
De az ember gyakran embertelen. Kisajátítja
az éleket, mint a sziklák, magában hordja
a barlangok ridegségét, a sasok büszkeségét. Téged
csak néha azonosít velük a sors egy-egy szilánkja,
s látod, hogy bennük vagy. Társukká válsz
az igazság keresésében. S az igazság a szavak halmazában van.
Félre hányod a halmazt, s nem fogy, elhordod, akkor sem fogy,
bohócöltözékben lépkedsz a szekér mellett,
s reméled, hogy a felszín elhordása után
ércet találsz. De azért ne add fel.
Mint ahogy a szeretet s a gyűlölet egyaránt fáj,
az igazság testvére a harag.
Felkelt
a hold. Az óra mutatója
újból leírt egy kört. E kör a holnapi napra
szóló pecsét, a pecséten szöveg: dolgozz.
A csillagok kamillájában mosd meg a szemed,
aztán szenderedj el.
Ima:
Haragért könyörgök,
gyógyító,
nemes haragért,
hogy ne korhadjunk el
a szerelem hamis sátorában.