Mihálik, Vojtech : Hosť

Ráčte si vybrať, akže chcete čosi,
no rýchlo, zatvárame, šerí sa.
Máme tu príma výber; kúpte, prosím.
Nie, hľadám pána Braxatorisa.

Taký tu nebýva. Ba... spomínam si,
ten teológ, či hotový už kňaz,
no pred časom sa odsťahoval kamsi.
Kam?
Kto by sa tým trápil, prosím vás?

Venoval mi aj knižku, totiž, dosť je
to tenké, veršov pár... ja dobre viem,
že o mne písal, ale dáke sprosté
je to... že riadka z toho nechápem.

Vari vás ľúbil?
          Hej, no taká skrytá
láska ma vôbec nedojímala,
do zabezpečeného živobytia
bohato, šťastne som sa vydala.

Tak ďakujem, ja pôjdem. Ani iní
nevedia, kde je?
          Azda druhovia.
A pozdravte ho, prosím, od Maríny.
Od Maríny?!
          Hej, hej. Som Pišlová.

Tessék csak, tessék, ha valamit óhajt,
de gyorsan, zárunk, jön az este, nem?
Válogathat: szolgálunk minden jóval...
Én Braxatoris urat keresem.

Itt nem lakik. De... most jut az eszembe,
az a pap vagy papnövendék-féle!
Rég elköltözött valahová, messze.
Hová?
Jaj, mért törődnék én véle ?!

Könyvet adott nekem, egy kis füzetet,
néhány vers csupán... persze, jól tudom,
rólam írta, de nagy butaság lehet...
egyetlen sorát föl nem foghatom.

Szerette magát!
          Szeretett, de engem
eltitkolt vággyal meg nem hathatott,
szerencsésen, ügyesen férjhez mentem,
életem gazdag, megalapozott.

Nos, köszönöm, megyek. Valaki hátha
tudja, hol van.
          Pajtásai, azok...
És adja át, üdvözli Marínája.
Marina?
          Igen. Pišlová vagyok.