Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Mihálik, Vojtech : Emlékezet (Pamäť Magyar nyelven)

Mihálik, Vojtech  portréja

Pamäť (Szlovák)


Nosíme, smädní, v sebe spomienky,
spev Sirén, vzlyky omdletého šťastia.
Presýpame ich v sebe,
zratúvame,
keď škripia piesty tela,
keď nás horúčka švihá rozbitou dúhou,
keď zrelé srdce už-už padá z konára.
Dobiedzajú, výskajú na našej slze.
Ako sýkorka
vyletuje z nich prvé vyplašené ňadro,
voňajú prvou trávou,
po ktorej bežali naše bosé bozky.
Starnúci dobyvatelia
ponúkame im ústa, spomienkam,
márne. Pršia pomimo.
Pricláňame si oči: azda sa zablýska
tá plachetnica na obzore,
vystrelí ešte zlatý plameň fanfár!
Ach, z ktorej strany,
skade ju pasáty ženú?
Starnúci dobyvatelia, piráti samoľúbi
pricláňame si oči:
zazrieme ešte jej stožiar?
Udrie nám ešte do nozdier
slaný pach diaľok, krv a pot víťazných bitiek?
Alebo už len nahá
posmešná vlna
zaleje naše zrednuté vlasy...?


KiadóSlovenský Spisovateľ
Az idézet forrásaBásne

Emlékezet (Magyar)


Szomjazók, emlékeket hordozunk magunkban,
szirének énekét, ájult boldogság sóhaját,
átrostáljuk magunkon,
és megszámoljuk őket,
midőn a test dugattyúi csikorognak,
midőn a láz széttört szivárványa csapkod bennünket,
midőn az érett szív már-már lehull az ágról.
Ingerlőn feltolulnak könnyeinkben.
Kiröppen belőlük, mint egy cinke,
az első fölriasztott kebel.
Illatuk az első fű illata,
melyen mezítláb-csókjaink futostak.
Vénülő hódítók,
kínáljuk nekik, emlékeinknek, a szánkat.
S hiába. Félrezáporoznak.
Árnyékoljuk szemünket: fölvillan talán
a láthatáron az a vitorla,
felcsap még tán a fanfárok arany lángja!
Ó, melyik irányból,
honnan üldözik a szelek?
Vénülő hódítók, hiú kalózok
árnyékoljuk szemünket: meglátjuk-e még az árbocot egyszer?
Orrunkba csap-e egyszer még a messzeségek
sós illata, győztes csaták vére és verítéke?
Vagy már csak egy pőre,
nevetséges hőhullám
önti el ritkuló hajunkat?


KiadóEurópa Könyvkiadó
Az idézet forrásaVálogatott versek

minimap