Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Mihálik, Vojtech : Az életem (Môj život Magyar nyelven)

Mihálik, Vojtech  portréja

Môj život (Szlovák)


Dôstojnosť vrások, pozície, chrupu.
Posudky, plenárky a papuče.
A v noci, keď sa nikto nedíva,
okružujem sa kriedou proti šamanom,
rukou si šmátram po prsiach,
skúmam stupeň ich zmachnatenia
a nežne klopem na rebro:
– Si tam?
Chlapče, spomienka, si tam?
Malý bledý chlapec vnútri šepce:

Áno, áno.
A čo robíš?
Sedím
na zelenej lúčke tvojej duše.
A je ešte zelená?
Tu sedím,
na vŕbovej píšťalke si pískam,
husi pasiem, do spevavej vody
bijem tvárou, snívam...
O čom snívaš?
O rušňoch a plných vreckách jabĺk,
o brankárskej kariére ja snívam,
o jednotke, ktorú získam zajtra,
keď ma vyvolajú zo života,
z najťažšieho predmetu...
Čo plačeš?
Plačem, lebo veľmi som sa zľakol,
lebo neviem, či ma budeš brániť.
Ja by som ťa neubránil, chlapče?
Okolo mňa behá čierne psisko,
lieta pozdĺž kriedového kruhu,
škúli na mňa, breše...
Nevymýšľaj:
noc je krotká, psiska nikde nieto.

Breše na mňa, skáče a chce vypiť,
vysať sny a piesne z tvojho srdca;
ak ma nezacloníš, rozvláči ma
po zelenej lúčke tvojej duše,
po prsiach, čo rokmi zmachnateli.
Smrtku nesie v zuboch!
Nevymýšľaj:
noc je krotká, psiska nikde nieto.

Ach, ty ozaj bojíš sa ma brániť?
Zostarel si, hluchý si a klameš.
Plané reči, že si aj ty túžil,
že si cítil...
Cítil.
Ale o čom,
o akých to hlúpostiach si sníval?
O rušňoch a plných vreckách jabĺk,
o brankárskej kariére som sníval,
o jednotke zo života, ktorú...

Získal si ju?
Príliš ťažký predmet.
A tak som sa snažil!

Prečo plačeš?
Plačem, lebo veľmi som sa zľakol:
akoby tu brechlo dáke psisko...

A nepočkám už, čo mi odpovie
ten malý bledý chlapec. Lampu zapálim
a ešte roztrasený myslím na zajtrajší deň.
Toto a toto. Povinnosti. Beriem aktovku
a vkladám do nej posudky a papuče,
dôstojnosť vrások, pozície, chrupu
i čosi smiešne,
sen,
čo nejestvuje
len preto, lebo nik ho nepočul.



KiadóSlovenský Spisovateľ
Az idézet forrásaBásne

Az életem (Magyar)


Ráncok, pozíció és fogsor tekintélye.
És szakvélemények, plenáris ülések, papucsok.
... S éjszaka, hogy nem látnak, krétakört
vonok magam köré, sámánok ellen,
kezemmel mellkasom tapogatom,
vizsgálgatom, mily mértékben mohos már,
s halkan kopogtatok bordámon:
Ott vagy?
Emlék fiacskám, ott vagy-e ?
S a kis
sápadt fiúcska bentről visszasuttog:
Igen, igen.
És mit csinálsz?
Csak úgy
üldögélek lelked zöld rétjén.

És zöld-e még az a rét?
Itt ülök,
fűzfasípom fújom,
libát őrzök, muzsikás vízbe arcom
loccsantom, álmodom...

Miről álmodozol?
Mozdonyokról, duzzadt, almás zsebekről,
labdarúgókapus-pályafutásról,
a jelesről, amit holnap kapok,
ha Életből kihívnak majd felelni:
ez a legnehezebb tárgy, tudod...

Mért sírsz?
Sírok, mert riadozva szorongok:
megvédesz-e majd?

Hogy én ne
védenélek, fiú?
Köröttem
fekete kutyakölyök futkos,
körbeszáguld a krétakör mentén,
vicsorog rám, csahol...

Csak képzelődsz:
szelíd az éj, kutya sehol.
Csahol,
szökell vadul, és kiinná a vért,
az álmokat, dalokat a szivedből;
ha el nem rejtesz, szanaszéjjel hurcol
lelked zöld rétjén... ó, az évek,
moha lepi mellkasom immár. Csontváz
csattog fogai közt.

Csak képzelődsz:
szelíd az éj, kutya sehol.
Ó, mondd,
féltesz-e még valóban engem?
Megvénültél, süket vagy és hazudsz;
üres szó, hogy valaha vágyakoztál,
éreztél te is...

Éreztem.
De hát
miféle badarság volt a te álmod?

Íme
mozdonyok, és duzzadt, almás zsebek,
labdarúgókapus-pályafutás,
jeles, amit Életből kapok...
És mondd,
megkaptad?

Túl nehéz nekem a tantárgy,
pedig hogy igyekeztem!
Ó, miért sírsz?
Sírok, mert riadozva szorongok:
mintha éjszín kölyökkutya csaholna...

És nem várom meg, mit felel nekem
az a sápadt kisfiú. Lámpát gyújtok,
és remegve gondolok rá: hogy másnap új
nap lesz. S mi vár. Kötelesség. Aktatáskám:
bennük szakvélemények, papucsok,
ráncok, pozíció és fogsor tekintélye,
és valami nevetséges,
egy álom,
mely csupán
azért nem létezik, mert nem hallja senki.



KiadóEurópa Könyvkiadó
Az idézet forrásaVálogatott versek

minimap