Ondrej, Julo: Peklo s farbou neba

Ležím,
ty nado mnou,
sedíš,
už sa neučíš jazdiť,
teraz to rada vieš,
vieš kedy máš vraziť do slabín,
ovládaš hrot sedla,
čas zasa mušľovou uzdou
a nešetríš ovsom.

Ležím,
Za odmenu mám
aj nebo šľahačkové, jahodové, čokoládové
nebesá jazdkyne z pekla
so záhradou žeravých orieškov
vo vlhkej rose.

Elterültem,
te felettem
csücsülsz,
ez nem lovaglóiskola,
jártasságod idilli,
mellyel a bátortalanságba térdepelsz,
a nyereg hegyét uralod,
megzabolázod az időt,
gyengédségben elmerülsz.

Elterültem,
jutalmul
tejszínhabos, epres, csokis égboltot kaptam,
a pokol Boudicájának* mennyeit
melyek az izzó mogyorók ligetét
lucskos harmattal hintik be.

 
*Boudica (másként Boudicca, Boadicea, Buduica, Bonduca) (Kr. u. 60/61) a Délkelet-Britanniában élő brit kelta törzs, az icenusok királynője volt, aki a Római Birodalom ellenséges erői ellen vezetett jelentős törzsi felkelést. Férje, az icenus király, Prasutagus halála után (60 körül), a rómaiak átvették az uralmat az icén területek felett és brutálisan megalázták Boudicát és lányait, mely a későbbi felkeléshez vezetett.