Ondrej, Julo: Sám, Seba, Sebe

Ako donútiť seba,
aby si robilo čo chcem.
Teraz, hneď a tu.
Pre seba.
Obyčajne, hravo, zvedavo.
Obyčajne, rázne, prísno.
Hrana čo zvoní na verše.
Rýmy tancujú.
Nikto nepočuje tóny, hudbu.
Rýmy majú rytmus.
Už ich len motýľou sieťkou pochytať,
Už ich len do poézie amfory nasypať,
Už ich len tvojim riasam ukázať.
A vidieť, že aj kvapkou dokážeš smäd uhasiť.
Potom je sám, seba, sebe bez hraníc pravdou.
Odchádzam, ale neobchádzam.

Miképp kényszerítsem magam,
hogy ő azt tegye amit akarok.
Most, rögtön és itt.
Magamért.
Rendszerint, játékosan, kíváncsian.
Rendszerint, erélyesen, szigorúan.
Versekre csendülő mezsgye.
Táncoló rímek.
Hangokat, zenét senki sem hall.
Rímekben ritmus lakik.
Már csak lepkehálóval elfogni,
Már csak költészetbe szórni,
Már csak pilládnak megmutatni.
És tudni, hogy cseppel is szomjat oltasz.
Egyedül, magam, magamnak, újfent végtelen igazsága.
Távozom, de nem nem járok körbe.