Ondrejička, Erik: Éretlen almák (Nedozreté jablká Magyar nyelven)

Jablká padajú do trávy
a ešte ani nie sú celkom zrelé
asi ani ich to už nebaví
čakať kým sa leto unaví
a tak mu skáču rovno do postele

A kto by si k nim neľahol do tône
ustatý spotený a celkom bosý
pod náruč starej košatej jablone
s hlavou omámenou od vône
a od piesne oklamanej osy

No keď sa zapália načerveno
a v ústach nás sladko zabolia
napíšem na oblak tvoje meno
a budem sa cítiť opusteno
keď ho vietor rozfúka po poliach

A még éretlen almák
egyenként a fűbe hullnak                               
nem is érdekli őket talán                       
míg teljesen kifárad a nyár      
egyenesen az ágyába ugrálnak                      

Melléjük ki nem feküdne
mezítláb fáradtan izzadtan
a terebélyes almafa ölelésébe
illattól bódult fejjel
s darázsénektől becsapottan

Mikor már pirosan égnek
és édesen a szánkban fájnak
felírom egy felhőre a neved
s ha a szél szétfújja a rétek felett
elhagyottnak érzem magam