Posledná siesta Adama a Evy (Szlovák)
Aspoň suchým lístím sa prikryť, uhlíkom spálenej kôry pod bleskom pokrivenými borovicami, kloniacimi sa k drásavým, bielym skalám zo severnej strany, kde sa tôňa hrá s vevericou a had zomiera až po západe slnka. Zajtra ťa zradím, na úsvite ochutnám zimné ovocie tvojho lona, vkročím do prítomnosti, do vyhnanstva poznania – ono nás doženie k pastviskám s horšou trávou, prekríži nám cestu, zahryzne sa do zmyslov – odpusť mi, milý, a zaprisahám ťa, nedovoľ mi nič. |
Ádám és Éva utolsó sziesztája (Magyar)
Legalább száraz levelekkel takarjuk be magunk, a megégett kéreg ménkő szította parazsával tépdelt, fehér sziklák felé északról meghajlott görbe fenyőkkel, ahol az árny mókussal játszik és a kígyó csak naplemente után szenderül. Holnap elárullak, pirkadatkor ágyékod téli gyümölcsét kóstolom, jelenbe lépek, tudás száműzetésébe – ő majd silányabb füvű legelőkre űz minket, utunkat állja, érzékeibe harap – bocsáss meg kedves, felesketlek, hogy mindent tilts meg nekem.
|