Rúfus, Milan: Levél Magdához (List Magde Magyar nyelven)

Čo ti dnes poviem, dievča moje?
Že si mi viac než osudom,
viac ako láskou: obidvoje
obstojí Bohu pred súdom.

Naložil na nás vrchovato.
Jeseň sa blíži ku zime,
čo nesieme to. Ako sviatosť.
Na pokyn srdca – musíme.

Len pierko z vtáka Ohniváka
znieslo sa dnes na tichú zem.
Kiež Boh ti žehná, že si taká.
Ja nežehnám: ja milujem.

Za všetky šípy z Jeho luku
nepľuvnem Bohu do neba.
Jednonohý dnes dvíham ruku
a prisahám Mu na teba.

Milovaná i milujúca.
To, čo sa tebe podobá:
z tiesnivých chorôb môjho srdca
jediná šťastná choroba.

Netreba písať na oblohu,
dievča moje. Nie, netreba.
Preto dnes osudu a Bohu
potichu vďačím za teba.

Mit mondhatok ma, lányom, neked?
Hogy több vagy nekem mint a végzet,
Több mint szeretet: mind a kettő
helytáll, ha ítél a Teremtő.

Rakott ránk nehéz terhet bőven.
A tél már ott lapul az őszben,
s amit cipelünk mint szentséget
parancsra tesszük - szívünk végett.

Tűzmadár tolla szállt ma körbe,
és lehullott a csendes földre.
Áldjon az Isten, én nem áldlak,
hogy ilyen lettél, csak imádlak.

Sok volt a nyíl és sok a sebem.
Ma, féllábú, emelem kezem,
Istennek az égbe nem köpök.
Az Úrnak hűen rád esküszöm.

Nagyon szeretlek, te is szeretsz.
Ami hozzád hasonló lehet:
sok nyavalyámból a szívemben
boldog betegség - az egyetlen.

Nem kell felírni az égboltnak
kékjére, lányom, hogy a sorsnak
és az Istennek, csendben, mélán
hálálkodom ma érted némán.