Rúfus, Milan: Keretkompozíció (Rámcová kompozícia Magyar nyelven)

Obraz si rám sám nevyberá.
Ten rám mu určí osud.
Boha ti dala tvoja viera.
A Boh dal tráve rosu.

Tak blízko býva do večera,
jak ďaleko je od rána.

Boh tvojmu breve[1] určil rám.
Ten rám si prijal.

Veď ty sám
dal si mu meno Zuzana.

Nem a kép választ keretet.
Azt a képnek a sors adott.
A hited adta Istenedet,
s a fűnek Isten harmatot.

Olyan közel van már az este,
amennyire a reggel messze.

Te alázattal elfogadtad,
hogy képeden az isteni keret.

Hiszen önszántadból te magad
adtad neki a Zsuzsanna nevet.