Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Rúfus, Milan: Hegyi lakók (Vrchári Magyar nyelven)

Rúfus, Milan portréja

Vrchári (Szlovák)

Vysoko si nám, Bože vysoko
položil stôl. Kým dočiahneme naň,
potíme krv a soľ z nás uteká.
Soľ, na ktorú nám často nezvýši.

Povýšili nás, Pane Ježiši.
Ach, áno, povýšili človeka.
O mieru kríža, čo ho neminie.
Dosť je tu stromov naň
i na kolísky.

Môj prísny kraj, môj krutý,
ach, môj blízky!
Košeľa zrebná, prilepená k telu
storočným potom.

Už ju nezložím.
Už pôjdem v nej. I dolu ležiačky.
Zospodu hrabať tvoje zemiačky.



FeltöltőRépás Norbert
KiadóLiterárne informačné centrum a Matica slovenská s podporou Ministerstva kultúry SR
Az idézet forrásaNiesť bremeno a spievať / To Bear the Burden and Sing
Könyvoldal (tól–ig)36-37
Megjelenés ideje

Hegyi lakók (Magyar)

Magasra tetted asztalunkat, Uram, magasra.
Vért izzadunk, míg szélét felérjük,
s folyik rólunk a só patakokban.
A só, melyre gyakran pénzünk sincsen.
 
Felemelték az embert, Uramisten.
Óh, igen, emeltek rajta - egy keresztnyit,
a kereszt e tájon nem kerül ki senkit,
rá s bölcsőre
fa itt bőven terem.
 
Szigorú, kegyetlen táj, te
egy vagy énvelem,
darócing: százéves verejtéktől
tapadsz testemhez.
 
Már nem vetlek le.
Benned térek meg nyugodni s tovább
ásni krumplidat, alulról, fekve.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaT. Á.

minimap