Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Smrek, Ján: Balada noci májovej

Smrek, Ján portréja

Balada noci májovej (Szlovák)

Anča, Anča,
samé mlieko, samá krv:
daj si pozor, daj si pozor,
pozor daj!
zo všetkých strán číha, číha
noc i máj!
ťažkou vôňou dýcha
každý stromu puk
a ku tebe vzťahuje sa
dvanásť dračích rúk —

Anča, Anča,
samé mlieko, samá krv,
len ťa objať, len ťa zmačknúť,
ako guľu pomaranča —
kde si sa to zatárala?
Nevieš, že tu ohne blčia
od náručia do náručia
a že treba iba iskra,
abys' sama nimi vzplála?

Mäkká tráva, hebký moch,
mesiac zašiel poza mraky,
Anču vábia čiesi zraky:
— Poď si sadnúť, dievča krásne,
tráva čaká na nás dvoch!
Pozri, jak tá hviezda hasne
a jak tamtá zase planie —
táto značí umieranie
a tá druhá milovanie.

–- Prestaň, šuhaj, prestaň, ój,
omamujú tvoje reči —
ruka tvoja roztopašne
v srdci mojom požiar zažne,
neodolám, neodolám,
Bože môj!

Ale oči mládenca sú
zapálený stoh.
Anča, dievča,
načo si sem prišla?
Čo sa stalo, videl iba Boh.



FeltöltőRépás Norbert
KiadóKalligram a Ústav slovenskej literatúry SAV, Bratislava
Az idézet forrásaBásnické dielo, Ján Smrek

Ballada május éjszakáján (Magyar)

Ancsa te, Ancsa,
csupa tej, csupa méz,
vigyázz magadra, vigyázz,
de nagyon!
Megles a május, megles az éjszaka,
ügyelsz-e vajon?
A fák valahány ágboga,
levele illatozik,
tizenkét sárkánykar nyúlik a
derekadig.

Ancsa te, Ancsa,
csupa tej, csupa méz,
csak ölelni, szorítani téged!
Lelkem édes kis narancsa,
miért jöttél ide, Ancsa,
nem tudod, itt a tűz sziszegése
csap ölelésből ölelésbe,
és egy szikra elég,
hogy te is elégj?

Lágy moha, puha fű,
a holdat felhő fedi,
Ancsát hívja, hívogatja valaki:
Lágy nyoszolya ez a fű,
ülj le mellém, gyönyörű,
hull egy csillag, látod-e,
de emez meg hogy világlik,
az ott a halál jele,
szerelemé ez a másik.

— Ne bolondozz már velem,
megzavar a sok beszéd,
Ó, a kezed, a kezed
szítja bennem a tüzet,
már alig is állok ellen,
Uram Istenem —

Hát felgyújtott ez a legény,
Ancsa,
mi történt veled?
Nem látta más, csak az Isten,
ami itt most megesett.



FeltöltőRépás Norbert
KiadóEurópa Könyvkiadó (Budapest)
Az idézet forrásaJán Smrek, Válogatott versek
Könyvoldal (tól–ig)13-14

minimap