Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Smrek, Ján: Születésnap (Narodeniny Magyar nyelven)

Smrek, Ján portréja

Vissza a fordító lapjára

Narodeniny (Szlovák)

Človek sa nikdy docela nenarodí,
nenarodí sa docela.
Ja dvadsaťpäť mám rokov
a cítim sa jak pacholiatko.
Ešte bych ruky vystrel: Matko!
lež ona dávno umrela.

Videl som more
i kus života.
Pocítil zlo
i čo je dobrota.
A dnes sa moje mladé srdce hlási:
niet viacej zla?
a niet viac slávy, ani lásky, ani krásy?

Ó, ľudských rokov dvadsaťpäť,
to neznamená nič,
keď človek nie je Herkulesom.
Treba mi prudko vyletieť
a krúžiť ako jastrabovi
nad začareným lesom!

Alebo vystriem plachty lode:
von, na široký oceán!
ten dáva krídla mornárovmu duchu,
potravu jeho ideám!
Pirátom budem, lúpežníkom mora,
s čapicou rudou, rudou košeľou,
v lavici kompas, v pravici
dýka holá.

Dnes ešte zobák nestvrdol mi,
ťažko mi rozbiť škrupinu,
lež viem: sa rodím,
kopem sem a tam,
chystajte kúpeľ, hostinu,
na čelo vavrín!

Dvadsaťpäť rokov mojich
je prvý mocný signál k behu
od hraníc Zeme Ohnivej
k hraniciam večitého snehu.
Ak nedosiahnem zemegule os,
radšej ma zhoďte
z hory Taygetos.



FeltöltőRépás Norbert
KiadóKalligram a Ústav slovenskej literatúry SAV, Bratislava
Az idézet forrásaBásnické dielo, Ján Smrek
Könyvoldal (tól–ig)27-28
Megjelenés ideje

Születésnap (Magyar)

Az ember egészen sohasem születik meg,
ó, nem születik meg egészen.
Bár huszonöt éves vagyok már,
még él a kisfiú szívemben.
Kinyújtanám kezem: anyám után esengve,
de jaj, meghalt szegényke régen.

Láttam a tengert,
és tudom: az élet mire való.
Megtudtam: mi a rossz
s hogy mi a jó.
S ma megszólalni hallom ifjú szívemet:
nincs több rossz és gonoszság?
s nincs több dicsőség, szépség, szeretet?

Ó, huszonöt emberi év,
az semmit sem jelent,
hogy ha nem Herkules az ember.
Sebesen ki kell röpülnöm ma még,
és az elvarázsolt erdő fölött
kell héjaként keringnem ifjú szívemmel.

Vagy jól kifeszítem hajóvitorlám,
s aztán ki a széles, nagy óceánra,
a tengerész lelkének szárnyat ad, s
eszméit is szárnyra bocsátja!
Kalóz leszek, a tenger martalóca,
vörös sapkával és vöröslő inggel,
iránytű bal kezemben s egy csupasz tőr
jobbomat óvja.

Ma még a csőröm nem keményedett meg,
és a héjat nehéz még összetörnöm,
de, hogy születőben vagyok, tudom ma,
s hogy rugdalózom, azt is,
készítsetek hát fürdőt, lakomát nekem a földön,
s babért a homlokomra!

Az én huszonöt évem
az első vad jeladás a futásra,
a Tűzföldtől az örökös hó
határáig, hogy fussak, szinte szállva.
S ha a földgolyó tengelye nem lesz kezemben,
hogyha nem érem el: akkor vessetek le inkább
a Tajgetoszról engem.



FeltöltőRépás Norbert
KiadóEurópa Könyvkiadó (Budapest)
Az idézet forrásaJán Smrek, Válogatott versek
Könyvoldal (tól–ig)11-12
Megjelenés ideje

minimap