Strážay, Štefan: Šťastné detské roky

Zapadajú roky. Detstvo
bolo jasnozelené a krásne,
milé a podobne -
možno sa teda ešte raz
vráti: ale mne,
ktorému bývalo zle,
nezostáva, iba žiť,
kým to napokon
neuznám.

Tovatűnnek az évek. Almazöld,
szép és kedves volt a gyerekkor,
halmozhatnánk a jelzőket -
egyszer talán még
visszatér: de nekem,
kinek rosszul ment sora,
mi más marad, csak élni,
míg végül
magasról teszek rá.