Strážay, Štefan: Dievča

Upratané, aj pod posteľou, na internáte,
v podnájme, jednoizbovom byte: na stole
kvety z pasáže, niekoľko koláčov
od mamy, makových, medových, jablkových
so zaschnutým, ostarnutým cukrom,
časti oblečenia, lacné čipky, na stene
reprodukcia impresionistu, zrkadlo,
ukazujúce v náhlom zábere milú
nahotu, nesmelú alebo smelú, vyšívaná
poduška, vypraté obliečky z dlhých ciest
domov: na sobotu, na nedeľu, na sviatky,
nedopité biele víno, kvetované
šálky, tanieriky s belasým, čiernym
alebo zlatým pásikom, poloprázdna
škatuľka amerických cigariet, magnetofón,
stíšený, a všade naokolo
stále to isté, nežné a nezáväzné,
odťažité: pohľadnica, obrázkové časopisy,
tri alebo štyri, niekolko knižiek,
dve české, malý slovník, učebnica
napríklad angličtiny, konverzácia, otvorená
vždy na tej istej strane, lístok,
dva lístky na nočné predstavenie, jeden
pre kamarátku, skriňa, preplnená
ľahkými letnými šatami, posteľná bielizeň,
pančuchy, vypraté v umývadle, reči,
s kým chodila a koho mala rada,
ako to všetko prešlo, problémy
s antikoncepciou, radšej sa nevydá,
akosi nič nemá zmysel: nemusí
sa vyzúvať, napokon sa vyzuje, vyzlečie
si sveter, popoludňajšiu košeľu,
kúpeľňa so šampónmi, biele mydlo,
zubná kefka, pasta z tuzexu, stmievanie,
milovanie, potom ten druhý
nemá čo povedať, nikto nemá čo povedať,
a preto ani na chvíľu nemlčia, trochu
cudzí, trochu osamotení, každý sám
pre seba, ležia: v nečakanom zmĺknutí,
nepredvídanom, zažne sa lampa, zavrú oči,
nevedia, akú majú farbu, trochu odvrátení,
ten druhý sa napokon pozrie, detail
je zrazu dôležitý, najmä chybičky
na jej pleti, úzkych pleciach, na chrbte,

a nakoniec sa usmeje, ešte neverí,
ale akoby sa vyjasnilo v náhlom porozumení,
ľútosti, telesnom svetle, ale ona
celkom vecne povie, že zabudla

zatelefonovať, vyzlečená vstáva
a dlho počúva z tmavého slúchadla
cudzí vnucujúci sa hlas, vráti sa
a akosi krajšie, zvažujúco
pozerá a celá mlčí.

Rend, az ágy alatt is, a koleszon,
az albérletben, szoba-konyhás rend: az asztalon
virágok, egy átjáróban vette, néhány kalács,
anyja sütötte, mákos, mézes, megszikkadt,
régi cukorral töltött almás,
ruhadarabok, olcsó csipkék, a falon egy
impresszionista kép másolata, tükör,
szemében hirtelen kedves pucérság
csillan, olykor félénken, olykor bátran, hímzett
vánkos, hazáig hosszú utat bejárt, kimosott zakók:
szombatra, vasárnapra, ünnepnapra,
félig kiivott fehér bor, virágos
csészék, égszínkék, fekete vagy aranysávos
tányérkák, fél skatulya
amerikai cigi, magnó,
persze lehalkítva, és körben mindenütt
ugyanaz, minden gyöngéd, kötelezettség
nélküli, és pusztán fogalmi: képeslap, színes folyóiratok,
három vagy négy, néhány könyv,
két cseh, kisszótár, nyelvkönyv, legyen mondjuk
angol, társalgás, mindig ugyanazon
az oldalon kinyitva, jegy,
két jegy az esti előadásra, egy a
barátnőjének, szekrény, zsúfolásig
könnyű, nyári holmival, ágynemű,
mosdóban ellöttyintett harisnyák, sóder,
kivel járt, kit szeretett,
hogy múlt el, a fogamzásgátlás
kérdése, inkább egyedül marad,
valahogy semminek sincs értelme: nem kell
levetni a cipőt, végül is leveti, ledobja
a szvettert, a délelőtti ingecskét,
fürdőszoba, samponok, hófehér szappan,
fogkefe, luxuskrém, sötétedés,
szeretkezés, aztán a másiknak nincs mit
mondania, senkinek sincs mondanivalója,
hát egy percre se áll be a szájuk, kissé
idegenül, kissé magányosan, külön-külön
feküsznek: a váratlan csönd
karjai közt, a megjövendölhetetlen csönd
karjai közt, kigyullad a lámpa, behunyják a szemük,
fogalmuk sincs, milyen a színük, kissé elhajolva,
végül is a partner ránéz, egyszeriben
fontossá válnak a részletek, főleg bőre
apró szépséghibái, keskeny vállain, a hátán,
végül elneveti magát, még nem hiszi, de
mintha már a hirtelen jött egyetértésben, szánakozásban,
testi fényben minden teljesen egyértelműsödne,
de a lány egészen tárgyilagosan
közli, hogy elfelejtett telefonálni,
meztelenül kel föl az ágyról és a sötét
kagylóból hosszan hallgat egy idegen,
tolakodó hangot, visszatér, most
valahogy szebb, töprengve néz
és minden ízében hallgat.