Strážay, Štefan: Ofélia

Ofélia, už trochu unavená,
s drobnými vráskami okolo úst
a pekných očí,
s dieťaťom, bytom a manželom,
rezignovaná, možno
šťastná -
iba niekedy, nie často
ešte si spomenie, ako mladučká,
v bielych závojoch,
snehovo krásna
plávala v dlhých vodách,
mŕtva.

Ofélia, kissé fáradtan,
ajka és bűbájos szeme
körül apró szarkalábakkal,
gyermekkel, férjjel és lakással,
hitét vesztve, talán
boldogan -
csak néha, ritkán
felidézi még, ahogy zsengén,
fehér fátyolban,
hamvas hófehérségben
holtan
lebegett az időtlen vizeken.