Strážay, Štefan: Po dlhých dažďoch

Uprostred tienia
mokrého lístia a zabudnutého ovocia
častejšie rozmýšľaš
o zániku -

ale nepohneš
sa z miesta, k ničomu
neprídeš, nerozumieš -

kým nenastanú pokojné
okamihy po nekonečných dažďoch.
Stíchne vietor, v jazere
znehybnie les -

a vtedy náhle pocítiš,
ako blizučko je riešenie -
ale už ťa nezaujíma.

Nyirkos levélárnyak
és feledett gyümölcsök gócában
gyakrabban gondolsz
az elmúlásra -

de nem mozdulsz
helyedről, nem jutsz
ötről hatra, nem érted -

míg esők után be nem állnak
a nyugodt pillanatok.
Elcsitul a szél, tó tükrében
kimerevedik az erdő -

és akkor hirtelen megérzed,
mily közeli a megoldás -
de téged ez már nem érdekel.