Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Válek, Miroslav: A teve (Ťava Magyar nyelven)

Válek, Miroslav portréja

Ťava (Szlovák)

Prichádzava ťava do bufetu,
hovorieva stále jednu vetu:
„Nehnevajte sa, prosím  si  trochu  vody,
som smädná ako ťava.”

Muž v bufete vraví:
„Ale čoby,
to sa stáva!
Želáte si vodu len tak na vypitie,
alebo do zásoby?”

To bola ťava zo zverinca
a vozievala maličkého princa.
Čo na tom, že vždycky iba kúštik!
V piesku cirkusu sa cítila jak v púšti.

A pretože v púšti, ako zdá sa,
servítka nedáva sa
pred hubu,
hovorí ťava ľahostajne:
„Dnes si dám trochu do hrbu!
Do predného sud
a do zadného dva či tri
- nebudeme sa škriepiť o sud.
Voda je predsa ťaví osud!”

Muž v bufete spraví všetko v krátkom čase.
Ťava sa ukláňa mužovi
a odchádza v plnej ťavej kráse.

Svet je pre ňu naraz jasný
a celý ružový.



FeltöltőRépás Norbert
KiadóMADÁCH Könyv- és Lapkiadó, n. v., Bratislava
Az idézet forrásaIrodalmi Szemle, XVIII. 1975/6 (műfordítói verseny)
Könyvoldal (tól–ig)503
Megjelenés ideje

A teve (Magyar)

Teve úrfi a csapszékbe betér
s zavarában dadogósan beszél:
„B-ocsánat, elnézést, van-e vizük, kérem,
megszomjaztam, mint egy teve, kérem.”

Felel neki csaplár’ uram:
„Ugyan, ugyan,
semmiség!
Megissza itt, vagy púpjait
tölti tele alaposan?”

 (A cirkuszban, hol teve úrfi élte-sorsa telt,
estelente púpjai közt kicsi herceg tevegelt.
Bár icuri-picuri, kurta volt a szám,
sivatagi teve volt ő a porond porán.)

S mert a roppant sivatagban
ily dologban szabadabban
járnak el,
szólt a teve közömbösen:
„Púpjaimat teletöltöm teljesen.
Az elsőbe egy hordóval,
kettővel vagy hárommal a hátsóba
- a méricskélés, ugye, nevetséges volna.
Végül is a víz a teve sorsa.”

Sürög a csapláros, kiszolgálja szépen
teve úrfit s ő meghajol -
tovatűnik teljes teveszépségében.

Szemében a világ rózsás,
rózsás lett egészen.[1]



[1]A műfordító — ha megihleti a fordítandó vers világa — úgynevezett szerencsés helyzetbe kerül. Szerencsés helyzetbe kerül, s úgymond, furcsa kalandokba keveredik. Válek Ťava című verse ilyen természetű. Gyerekeknek íródott, de néhányadszori olvasásra már sült gyerek voltam magam is, ellenállhatatlan vággyal ama kalandra és játékra — túlkapásoktól egyáltalán nem mentesen. Teve lettem s mentem a csapszékbe (ha befértem volna az ajtón), s csaplárossá vedlettem, kiszolgáltam magamat, aztán kicsi herceggé, s tevegeltem úrfiként úrfi teve-önmagamon. Majd leroskadtam a négy hordó víz terhe alatt — értsd a hordó-probléma ügyes-bajos megoldását —, de be kellett látnom, hogy, stílusosan szólva: végül is a nyelv a műfordító sorsa (megtanulandó a tevétől ez is)! De csínján azon dolgokkal, melyek nevükön nevezendők — még egy gyerekversben is, vagy inkább: éppen a gyerekversekben. S amelyek a magyar nyelvre fordított versben magyar nevükön nevezendők! – részlet Kulcsár Ferenc fordítói jegyzetéből, Irodalmi Szemle, XVIII. 1975/6 / 505. oldal



FeltöltőRépás Norbert
KiadóMADÁCH Könyv- és Lapkiadó, n. v., Bratislava
Az idézet forrásaIrodalmi Szemle, XVIII. 1975/6 (műfordítói verseny)
Könyvoldal (tól–ig)504-505
Megjelenés ideje

minimap