Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Válek, Miroslav: A teve (Ťava Magyar nyelven)

Válek, Miroslav portréja

Ťava (Szlovák)

Prichádzava ťava do bufetu,
hovorieva stále jednu vetu:
„Nehnevajte sa, prosím  si  trochu  vody,
som smädná ako ťava.”

Muž v bufete vraví:
„Ale čoby,
to sa stáva!
Želáte si vodu len tak na vypitie,
alebo do zásoby?”

To bola ťava zo zverinca
a vozievala maličkého princa.
Čo na tom, že vždycky iba kúštik!
V piesku cirkusu sa cítila jak v púšti.

A pretože v púšti, ako zdá sa,
servítka nedáva sa
pred hubu,
hovorí ťava ľahostajne:
„Dnes si dám trochu do hrbu!
Do predného sud
a do zadného dva či tri
- nebudeme sa škriepiť o sud.
Voda je predsa ťaví osud!”

Muž v bufete spraví všetko v krátkom čase.
Ťava sa ukláňa mužovi
a odchádza v plnej ťavej kráse.

Svet je pre ňu naraz jasný
a celý ružový.



FeltöltőRépás Norbert
KiadóMADÁCH Könyv- és Lapkiadó, n. v., Bratislava
Az idézet forrásaIrodalmi Szemle, XVIII. 1975/6 (műfordítói verseny)
Könyvoldal (tól–ig)503
Megjelenés ideje

A teve (Magyar)

Söntésre lel a teve s bekocog
és öntudatos képpel így motyog:
„Elnézést - kaphatnék egy icce vizet?
Szomjazom, mint egy teve!

S a csapos szól: „Az ám,
megesik ez
errefele!
Kupicában parancsolja, avagy talán
púpjait öntsem tele vele?”

Tevénk egy állatkertben ügyködött:
egy kis princet cipelt a púpjai között.
Mit számít az, hogy szűk a sétatér;
a homok rőt, s ő azt hiszi, a Szaharában él.

S mert a sivatagban, gyerekek,
senki sem kertel s nem fecseg
túl sokat,
a teve orrhangon így beszél:
„Ma feltöltöm két púpomat!
Az elsőbe egy akót!
S a hátsóba? - úgy huszonöt liter!
- ezen nem rúgjuk össze a patkót,
mert hát én vízzel mulatok!”

A csapos ugrik, igyekszik szerfölött;
tevénk gálánsán elköszön
s fennkölt pompájában kevélyen eldöcög.

S világát derű önti el
és rózsás fényözön.[1]



[1] Ez a teve - nagyon kedves teve; azt hiszem, a sorok üteméből is kiérzik, hogy ritmusra lépked, majd teve módjára megtorpan: egy „drinkre” szomjazik, az olvasó - akár kicsi, akár felnőtt - viszont pontosan erre a megtorpanásra szomjazik. Talán ezért hallottam fordítás közben gyerek-kezek tapsikolását kicsendülni a verslábak és a rímek közül. Fordításomban szerettem volna ezt a tapsikolást is visszaadni; háromnégy változattal is eljátszadoztam, míg végülis az utolsónál kötöttem ki. Mert hát - a játék nem könnyű mesterség; figyeld csak meg kisfiadat, miközben elmélyülten, gondterhelten szuszog az alkotás lázában, figyeld meg kislányodat, milyen odaadó hévvel hat, alkot, gyarapít - a maga nemében és a maga módján a játék is munka és hasznos jellemnevelő. – részlet Rácz Olivér fordítói jegyzetéből, Irodalmi Szemle, XVIII. 1975/6 / 507. oldal



FeltöltőRépás Norbert
KiadóMADÁCH Könyv- és Lapkiadó, n. v., Bratislava
Az idézet forrásaIrodalmi Szemle, XVIII. 1975/6 (műfordítói verseny)
Könyvoldal (tól–ig)507
Megjelenés ideje

minimap