Ťava (Szlovák)
Prichádzava ťava do bufetu, hovorieva stále jednu vetu: „Nehnevajte sa, prosím si trochu vody, som smädná ako ťava.”
Muž v bufete vraví: „Ale čoby, to sa stáva! Želáte si vodu len tak na vypitie, alebo do zásoby?”
To bola ťava zo zverinca a vozievala maličkého princa. Čo na tom, že vždycky iba kúštik! V piesku cirkusu sa cítila jak v púšti.
A pretože v púšti, ako zdá sa, servítka nedáva sa pred hubu, hovorí ťava ľahostajne: „Dnes si dám trochu do hrbu! Do predného sud a do zadného dva či tri - nebudeme sa škriepiť o sud. Voda je predsa ťaví osud!”
Muž v bufete spraví všetko v krátkom čase. Ťava sa ukláňa mužovi a odchádza v plnej ťavej kráse.
Svet je pre ňu naraz jasný a celý ružový. Feltöltő | Répás Norbert |
Kiadó | MADÁCH Könyv- és Lapkiadó, n. v., Bratislava |
Az idézet forrása | Irodalmi Szemle, XVIII. 1975/6 (műfordítói verseny) |
Könyvoldal (tól–ig) | 503 |
Megjelenés ideje | 1975 |
|
|
Teve (Magyar)
Teve toppan a söntésbe: „Kérem ö-ö-ö-önt, és be- becs-bocsánat, vizet innék, megszomjaztam, mint a teve.”
Szól a csapos: „A víz kapós, s adom, persze, hogyha fizet. Megissza tán itt a vizet vagy mérjem a tartalékba?”
Tevénk lakása állatsereglet, s hátán kis herceg tevegelget. Hogy rövidkét és módjával! Mégis, lám, a por-porondon úgy érezte magát mint a Szaharában. Sivatagban - hallhattál felőle - más az illem, nincs nyakban előke, szól a teve közönyösen: „Púpjaimat televeszem - mert gondos a teve-eszem -, az elsőbe egy hordónyit, hátulsóba kétszer annyit, vagy háromszor - nem fogunk mi hajbakapni ilyen végett, a víz, mondják, teve sorsa, teve-végzet.” A csapos teszi jól a dolgát. A teve szépen meghajol hát, s tovatipeg teljes tevebájjal.
A világ rögvest tele bájjal, milyen szépséges, rózsás.[1]
[1] ...Egy teve nedvet esedezve, mert levet lefetyelne, megy be egy helyre. Szesztelen levet venne. S e helyzetet e vers-versenyre benevezve el kell csevegnem, helyesebben: le kell jegyeznem. Ritkán álmodom állatokkal. De most, hogy így kétközben állok, mert egyfelől a szerkesztőségi határidő riasztgat, másfelől pedig annak a tudata köti kezemet, hogy gyerekverset nemcsak írni, hanem fordítani sem szabad ihlet nélkül. Így aztán, ha éjjelenként felriadok, a Szarvas Gábor Nyelvőrének egyik kötete alá csúsztatott gépiratomat böngészgetem, vagy pedig ráfirkantok a lapszélre egy megálmodott rímet. A lapra írt, eredeti tehát a szlovák szöveg, már alig-alig olvasható a sok bejegyzéstől, a Rímszótárból kijegyzefct eleve-leve-heve-neve-féle eszperente szószörnyektől. – részlet Varga Imre fordítói jegyzetéből, Irodalmi Szemle, XVIII. 1975/6 / 510. oldal
Feltöltő | Répás Norbert |
Kiadó | MADÁCH Könyv- és Lapkiadó, n. v., Bratislava |
Az idézet forrása | Irodalmi Szemle, XVIII. 1975/6 (műfordítói verseny) |
Könyvoldal (tól–ig) | 510-511 |
Megjelenés ideje | 1975 |
|