Ťava (Szlovák)
Prichádzava ťava do bufetu, hovorieva stále jednu vetu: „Nehnevajte sa, prosím si trochu vody, som smädná ako ťava.”
Muž v bufete vraví: „Ale čoby, to sa stáva! Želáte si vodu len tak na vypitie, alebo do zásoby?”
To bola ťava zo zverinca a vozievala maličkého princa. Čo na tom, že vždycky iba kúštik! V piesku cirkusu sa cítila jak v púšti.
A pretože v púšti, ako zdá sa, servítka nedáva sa pred hubu, hovorí ťava ľahostajne: „Dnes si dám trochu do hrbu! Do predného sud a do zadného dva či tri - nebudeme sa škriepiť o sud. Voda je predsa ťaví osud!”
Muž v bufete spraví všetko v krátkom čase. Ťava sa ukláňa mužovi a odchádza v plnej ťavej kráse.
Svet je pre ňu naraz jasný a celý ružový. Feltöltő | Répás Norbert |
Kiadó | MADÁCH Könyv- és Lapkiadó, n. v., Bratislava |
Az idézet forrása | Irodalmi Szemle, XVIII. 1975/6 (műfordítói verseny) |
Könyvoldal (tól–ig) | 503 |
Megjelenés ideje | 1975 |
|
|
A teve (Magyar)
Besunnyog a teve a büfébe, betanult mondókát szajkóz félve: „Szomjas vagyok, mint a teve - vizei kérek, zokon ne vegyék.”
A büfés azt mondja: „Ugyan, semmiség, ily baj bárkit érhet! Itt óhajt meginni egy pohárral, avagy tán fogytán a készlet?”
Ez a teve cirkusz-táji szerzet, hátán kis hercegfi tevegelget. Mit számit, hogy nyúlfarknyi a száma! Porond porát sivatagnak látja.
S mert a sivatagban - mint érzésünk jelzi - túl sokat kertelni únt dolog, így szól tevénk közönyösen: „Ma a púpjaimba tankolok! Előre egy hektót merjen, a hátsóba kettőt-hármat, - nem veszünk össze egy lajt jó nedven. Tevesors, hogy víz szüli jókedvem.”
A büfés serényen, gyorsan kiszolgálja. A teve meghajlással elköszön, s indul, teve-pompáját riszálva.
Rózsaszín lett körötte a világ s merő fényözön.[1]
[1] Mentegetődzésnek tűnhet, pedig nem az, csak egyszerű tényközlés: gyerekverset még soha nem írtam és nem fordítottam (egy-két ujjgyakorlat nem minősülhet komoly munkának), sőt nem is olvasok ilyen jellegű műveket. A népköltészet, népmese más lapra tartozik. Persze, ezzel nem azt mondom, hogy kétségbe vonom a gyermekirodalom fontosságát. Így hát jelen munkám a szó szoros értelmében csupán kísérletnek tekinthető. Amikor leültem, hogy a „Tava” című verset lefordítsam, úgy éreztem magam, mint a tilosban bitangoló jószág, mely fél szemmel azt lesi, mikor iramodik feléje a pásztor, vagy a puli. Úgy is mondhatnám: megpróbáltam a lehetetlent — vízen kerékpározni. ... Tartalmát tekintve a tanulságot, okító magvat kerestem a versben, feltételezve, hogy minden gyerekversnek (ha nem puszta szórakoztatás a célja) valamilyen erkölcsfejlesztő többlet a jellemzője. Az adott vers tanulsága nézetem szerint az, hogy miként semlegesítheti a kisebbrendűségi érzetet és az abból fakadó félszegséget (félénkséget) az emberi hang, az egyenrangúvá emelő udvarias modor.. – részlet Veres János fordítói jegyzetéből, Irodalmi Szemle, XVIII. 1975/6 / 511-512. oldal
Feltöltő | Répás Norbert |
Kiadó | MADÁCH Könyv- és Lapkiadó, n. v., Bratislava |
Az idézet forrása | Irodalmi Szemle, XVIII. 1975/6 (műfordítói verseny) |
Könyvoldal (tól–ig) | 510-511 |
Megjelenés ideje | 1975 |
|