Válek, Miroslav: Teve (Ťava Magyar nyelven)

Prichádzava ťava do bufetu,
hovorieva stále jednu vetu:
„Nehnevajte sa, prosím  si  trochu  vody,
som smädná ako ťava.”

Muž v bufete vraví:
„Ale čoby,
to sa stáva!
Želáte si vodu len tak na vypitie,
alebo do zásoby?”

To bola ťava zo zverinca
a vozievala maličkého princa.
Čo na tom, že vždycky iba kúštik!
V piesku cirkusu sa cítila jak v púšti.

A pretože v púšti, ako zdá sa,
servítka nedáva sa
pred hubu,
hovorí ťava ľahostajne:
„Dnes si dám trochu do hrbu!
Do predného sud
a do zadného dva či tri
- nebudeme sa škriepiť o sud.
Voda je predsa ťaví osud!”

Muž v bufete spraví všetko v krátkom čase.
Ťava sa ukláňa mužovi
a odchádza v plnej ťavej kráse.

Svet je pre ňu naraz jasný
a celý ružový.

Bemégyen a teve a büfébe,
állandóan csak ez jut az eszébe:
— Ne haragudjon, adna egy kis vizet,
szomjas vagyok, mint a teve!

A csapos szól:
- Miért ne,
megesik mással is!
Itt óhajtja meginni az egészet,
vagy tankol is?

Ez a teve a cirkuszhoz tartozott,
a hátán egy kis herceget hordozott.
Igaz, csak pár percig, no de mi van abban!
A cirkusz porában
úgy érezte magát, mint a sivatagban.

S mert - úgy látszik - a sivatagban
nem fityeg szalvéta a nyakban,
a száj előtt nincs előke;
odaszól a teve közönnyel:
- Ma a púpba is tankolok belőle!
Az elsőbe egy hordóval,
a hátulsóba kettővel, vagy hárommal
- a hordón tán csak nem fogunk perlekedni.
Tevének a víz az életet jelenti!

A csapos rögvest kiszolgálja szépen,
a teve meghajol könnyedén
s elballag teljes teve-szépségében.

A világ neki tüstént csupa fény,
és rózsaszínű egészen.[1]