Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Jančar, Drago oldala, Magyar életrajz

Jančar, Drago portréja
Jančar, Drago
(1948–)
 

Életrajz

Drago Jančar 1948-ban Mariborban született. Műveit 18 nyelvre fordították le, drámáit sok országban bemutatták. Hazájában elnyerte a legmagasabb díjakat, így a Prešeren-díjat is. Megkapta az Európai novella díját, 2003-ban az irodalmi Herder-díjat, esszéiért pedig 2006-ban a Jean Améry-díjat. Prózáját modernista modellek jellemzik. Egyik központi témája a megtorló intézmények (börtönök, gályák, pszichiátriai kórházak és laktanyák) szorításába kerülő egyén sorsa. A másik a szlovén traumák elbeszélése. Regényeiben a közép-európai és a szlovén történelem konkrét eseményeiben és körülményeiben mutatja fel az emberi létállapotok magyarázatát. Öt regénye jelent meg magyarul: A gályarab, Kaján vágyak, Zajgás a fejben, Katarina, a páva és a jezsuita, A névtelen fa, egy novelláskötete Az angyal pillantása, továbbá esszéi Az eltört korsó című kötetében és magyar folyóiratokban.

A névtelen fa című regényének (Gállos Orsolya fordítása, Lovas Ildikó utószavával L'Harmattan Könyvkiadó) főhősét, Janez Lipniket magába szippantja a múlt. Rátalál a Nagy Szerető naplójára, aki a második világháború idején, Szlovéniában kezdte szerelmi pályafutását. Lipnik háborús eseményekről és erotikus kalandokról olvas. E történeteken keresztül szövi elbeszélését, és viszi magával olvasóját a tömegsírból megmenekülő fiatalember nyomába, utalva Kočevski Rogra, a szlovén Katynra. Aztán egyszerre a legutolsó háború morajlik a szereplők körül, a nagy szerbellenes nyári horvát offenzíva. A háború és az emigráció éveit végigszeretkező ismeretlen emigráns erotikus feljegyzései felidézik Lipnik gyermekkori emlékeit, szép és szomorú tanítónőjét, a kisfiú első szerelmét, aki talán a Don Juan erotikus kalandjainak egyik hősnője, de bizonyosan áldozata egy politikai okból elkövetett kínvallatásnak. Lipnik történészként a hézagokat pótolja a levéltári anyagokkal, férfiként pedig építi tovább az erotikus jeleneteket; párhuzamot von a második világháború és a fél évszázaddal későbbi horvátországi háború között, amikor ő élte szerelmi regényét egy adriai szigeten. Megelevenednek a múlt mítoszai, Szlovénia, a Balkán és a kontinens válsága. A szerző folyamatosan újraírja annak az embernek a történetét, akit magába szippantott a múlt.

A mai szlovén irodalomban, a politikától terhes nyolcvanas években a fiatal generációnak, amely nem hitt a nagy történetekben, a posztmodern volt a menedéke. E generáció központi személyisége a költő Aleš Debeljak és Andrej Blatnik író, valamint a „legtisztább” posztmodern verseket jegyző idősebb Milan Jesih. A történet a kilencvenes évek elején ismét visszatért az irodalomba, olykor programszerűen, mint pl. Jančar Az angyal pillantása c. novelláskötetében. Ebben az időben kezdett elmosódni a határ kommersz és elit irodalom között. Ismét a regényé lett a vezető szerep, jelentősen kezdett megváltozni az elbeszélő szerepe. A függetlenség, a tíz napig tartó háború csak háttérként, utalásképpen jelenik meg a szlovén irodalomban, pl. Drago Jančar A névtelen fa c. regényében is. A modernista regények kora még nem járt le – színvonaluk nemritkán túlszárnyalja a többit. Szerzőik a lassan eltávozó idősebb generáció tagjai, mint Lojze Kovačič, Rudi Šeligo és a még élő Florjan Lipuš, Jože Snoj, a fiatalabbak közül Vlado Žabot vagy Nina Kokelj. A múlt század nyolcvanas éveiben fellépő költőgeneráció verseiben a bizonytalan, identitásában meghatározatlan lírai én szólal meg, távol minden nagy eszmétől. A legjelentősebb szlovén drámaíró ma kétségtelenül Matjaž Zupančič. Témái az identitáskeresés, az emberi kapcsolatok, a közösségből kilépő egyén elleni erőszak. 

 

 

(Az oldal szerkesztője: P. T.)

Gyűjtemény ::
Irodalom ::
Fordítás ::

minimap