Bor, Matej: Átkelt a vándor az atomkoron I (Šel je popotnik skozi atomski vek 1 Magyar nyelven)

1

Šel je popotnik skozi atomski vek

in gledal,

kako so drevesa bežala iz njega.

Pohitel je za njimi:

Drevesa, nikar!

Če pojdete ve,

pojdejo tudi vase sence,

in če pojdejo,

kam naj ležem jaz popotnik,

truden od hoje

skozi atomski vek?

Drevesa pa so s svojimi sencami

bežala naprej.

– Nikar, nikar!

je klical za njimi popotnik.

– Če pojdete ve,

pojdejo tudi vrtovi,

saj se jim bo tožilo po vas,

in če pojdejo vrbovi,

pojdejo tudi ptice,

saj se jim bo tožilo po njih,

in če pojdejo drevesa, vrtovi in ptice,

pojde tudi ljubezen,

in če pojde ijubezen –

Vendar drevesa ga niso poslušala

in so bežala naprej,

zapuščajoč atomski vek.

I

Átkelt a vándor az atomkoron

és látta,

hogyan menekültek a fák előle.

Utánuk sietett:

Fák, ne tegyétek! Semmiképpen!

Ha ti elindultok,

nyomon követ az árnyékotok is,

és ha nyomon követ,

hová pihenjek le én,

akit elfárasztott a vándorlás

az atomkorszakon át?

De a fák az árnyékaikkal

tovább futottak.

– Ne! Ne tegyétek!

kiáltott utánuk a vándor.

– Ha ti elindultok,

nyomotokba szegődnek a kertek is,

hiszen bánkódnának utánatok,

és ha a kertek elindulnak,

fölkerekednek a madarak is,

hiszen ők is bánkódnának utánatok,

s ha elindulnak a fák, a kertek és a madarak,

elindul a szerelem is,

és ha elindul a szerelem –

A fák azonban mégsem hajlottak a szóra,

és tovább futottak,

otthagyva az atomkort.