Bor, Matej: Átkelt a vándor az atomkoron XI (Šel je popotnik skozi atomski vek 11 Magyar nyelven)

11

Šel je popotnik skozi atomski vek

in ni bil več popotnik -

bil je Usoda

in je grmel

na aluminijastih krilih skozi noč,

pogrinjajoč zemljo

s preprogami smrti.

In ko je pustil za seboj,

kar je pustil,

je rekel svojemu srcu:

Zapahni svoje duri,

da se skrijem vate.

In ko je bil tako skrit,

je nanje potrkalo.

- Kdo je?

- Odpri!

Odpri je in zagledal pred sabo

deklico take lepote,

da je onemel.

- Pojdi z menoj, mu je rekla.

In sta šla,

Ma po preprogah smrti,

s katerimi je pogrnil zemljo,

in se ustavila pred baročnim zrcalom,

ki je bogve kako ostalo celo sredi razvalin.

Stopila je skozenj

in se iz njega,

razčesavajoč lase, nasmehnila.

- Lepa si, ji je šepnil.

- Bila sem,

dokler me Usoda,

grmeča skozi noč,

ni izpremenila

po svoji volji

in svojem okusu.

Poglej!

Pogledal je in od groze odrevenel.

- Kje so tvoje oči?

Iztegnila je dlan proti njemu:

Tu. Vzemi jih s seboj.

Za spomin.

Ne bodo ti v nadlego,

saj že dolgo ne jočejo več.

XI

Átkelt a vándor az atomkoron,

s többé már nem volt vándor,

a Végzet volt

és alumíniumszárnyakon

mennydörgött az éjszakán át,

s a halál szőnyegeivel

takarta el a földet.

S amikor maga mögött hagyta,

amit hagyott,

így szólt a szívéhez:

Csapd be az ajtódat,

hadd rejtőzzem beléd.

S amikor így elrejtőzött,

az ajtón kopogtattak.

- Ki az?

- Nyisd ki!

Ajtót nyitott

és olyan szép lányt látott maga előtt,

hogy szólni sem tudott.

- Gyere velem, szólt a lány.

És elindultak

a halál szőnyegein,

melyekkel letakarta a földet.

És egy barokk tükör előtt álltak meg,

amely isten tudja,

hogy maradt épen a romok között.

Átlépett a tükrön

és belőle

kibomlott hajjal előmosolygott.

- Szép vagy, suttogta a lánynak.

- Az voltam,

amíg a Végzet,

az éjszakán átdörögve

meg nem változtatott

saját akaratából és izlésére.

- Ide nézz!

Odanézett és megdermedt az iszonytól.

- Hová lettek a szemeid?

A lány a tenyerét nyújtotta elébe:

- Itt vannak. Vidd magaddal őket!

Emlékül.

Nem lesznek terhedre,

hiszen már rég nem sírnak.