Bor, Matej: Átkelt a vándor az atomkoron XII (Šel je popotnik skozi atomski vek 12 Magyar nyelven)
|
Šel je popotnik skozi atomski vek 12 (Szlovén)12
Šel je popotnik skozi atomski vek in je imel privid: zibal se je visoko v srebrni gondoli in gledal pod sabo oblino zemlje: bila je kakor pokrajina z lune: pepel je zasul zadnjo kupolo upanja in z njo zadnji spomin na to, kar je bio. In po pepelu je gazilo krdelo gnusnih demonov, in ko so prišli do kraterja, ki so oblaki vanj ocedili dež, ki ni bil dež, so planili vanj in pili, in ko so se napili, so brisali usta, ki niso bila usta, z rokami, ki niso bile roke, in se zazrli z očmi, ki niso bile oči, navzgor v njegovo srebrno gondolo. - Kdo šte? jim je rekel. - Tvoji vnuki. Atomski ljudje.
|
Átkelt a vándor az atomkoron XII (Magyar)XII
Átkelt a vándor az atomkoron és látomása támadt: magasan lebegett ezüst gondolában s maga alatt látta a föld kerekét: olyan volt, mintha a hold táját látta volna, hamu szórta be a reménység utolsó menedékét és vele együtt utolsó emlékét a múltnak. És a hamuban undok démonok csürhéje gázolt, s amikor a kráterhez értek, amelybe a felhők esőt öntöttek, de ez nem is volt eső, a démonok belerohantak és vedeltek, s amikor torkig itták magukat, megtörölték szájukat, amely nem volt száj. Kezükkel törölték, de azok nem voltak kezek, szemüket meresztették, melyek nem voltak szemek, felfelé néztek a vándor ezüst gondolájára. – Kik vagytok? – kérdezte tőlük. – Az unokáid. Atomemberek.
|