Bor, Matej: Átkelt a vándor az atomkoron XIII (Šel je popotnik skozi atomski vek 13 Magyar nyelven)
|
Šel je popotnik skozi atomski vek 13 (Szlovén)13
Šel je popotnik skozi atomski vek in zagledal dekle, ki je sedelo ob asfaltu. - Sedi k meni, mu je rekla, da skupaj počakava pomladi. - In kaj bova s pomladjo, če jo dočakava? - Legla bova med trobentice in marjetice in gledala v kak bel oblak, in e bo dež, bova zaprla oči, da nama bo padla na veke, trudne od čakanja. In res je prišla pomlad. Legla sta med trobentice in marjetice in gledala v bel oblak. Bil je tak, kakor so vsi oblaki že od nekoč in tudi dež je bil tak, kakor je dež že od nekoč, le da je z njim na njune veke, trudne od čakanja, prišla smrt.
|
Átkelt a vándor az atomkoron XIII (Magyar)XIII
Átkelt a vándor az atomkoron, és megpillantott egy lányt, aki az aszfalton üldögélt. - Ülj mellém, mondta a lány, hogy együtt várjuk be a tavaszt. - És mihez kezdjünk a tavasszal, ha bevárjuk? - Lefekszünk majd a harangvirágok és margaréták közé, és elmerengünk egy fehér bárányfelhőn, s ha megered az eső, behunyjuk szemünket, hogy a várakozásba belefáradt szemhéjunkra harmatozzék. És tényleg eljött a tavasz. Lefeküdtek a margaréták és harangvirágok közé és elmerengtek a fehér bárányfelhőn. Olyan volt, akárcsak valamennyi felhő valaha és az eső is olyan volt, mint valaha minden eső. Csak éppen az volt a különbség, hogy a várakozásba belefáradt szemhéjukra a halál harmatozott.
|